Eger - hetilap, 1885
1885-09-22 / 39. szám
319 mint sok más országban, ugyanazon okok gátolják iparunk térfoglalását. Franczia ügynököt, alkuszt, kereskedő-utazót alig látni, mig a német és angol ügynökök egészen elárasztják az országot. És ezek bámulatos művészek a rábeszélésben. Egy pesti kereskedő, a ki igen alaposan ismeri a párisi irodalmat, ezt mondaná nekünk: „Olyanok vagyunk, mint a guillotine par persuasion (a kit rábeszélnek szép szóval, hogy guillotiniroztassa magát), mert ba az ajtón kilökjük őket, visszajönnek az ablakon, és képesek volnának akár a keményen. Aratás előtt a Dunapart tele van angol gazdasági gépekkel, melyek a Feketetenger kikötőiből a Dunán feljöttek. Az angol ügynökök próbára kínálják, tizenkét havi fizetési határidővel, és évenkint óriási üzleteket csinálnak, így áll a dolog egyéb iparczikkekkel is, melyeket a külföldiek az itteni vevők utasításai szerint gyártanak. Ezen utazó ügynökök mind beszélnek magyarul; sok idegen czégnek állandó képviselője van Budapesten; az egyik bécsi czég nagy palotát építtetett. A franczia gyarmat néhány franczia tanárból és pinczérből áll. Bécs- ben sincs különben; előkelő ember alig van hat, s a háromszáz más egyén hivatalnok, tolmács, komornyik vagy pinczér. A németek mindenütt ezrével találkoznak; a legkisebb magyar falunak is meg van a maga német gyarmata, melynek boldogulása a szoros solidaritásban rejlik. Abban rejlik a mi kiviteli keeskedel- münk hanyatlása, hogy mi nem megyünk külföldre, mint az angolok és németek; ezek bebarangolják az egész világot, a hol csak adni és venni lehet, s mikor a mi humoristikus Íróink azt állítják ironikusan, hogy az angolok a Cheops piramisán és a Jungfrau tetején hirdetik szappanaikat, akkor nagy dicsérettel adóznak az angol nemzeti iparnak. Különfélék. — Egri egyházmegyei hírek. — Danielik János ez. püspök, ált. érseki helyettes ő mlgának ez utóbbi tisztjéről, betegeskedése, különösen szembaja miatt történt lemondását érsek ő exja — a fontos hivatalban teljesített szolgálataiért kifejezett teljes elismerése mellett — elfogadván, ált. érseki helyettessé ngos és ft. Szele Gábor kisprépost, kanonok urat méltóztatott kinevezni.,— Ludeser Sándor hevesbátori lelkészszé neveztetett ki. — Érsek ő exja Nagy Géza végzett theologust f. hó 17-én presbiterDélután szerez maga mellé néhány magához méltó ékes mákvirágot, s járják a korcsmákat, verik a pinezéreket, csábítgatják a pinezérnőket, s költik a pénzt, — mintha mindezt itthon meg nem tehetnék . . . — De édes Mari, mit mondanál arra, ha itt, házadban . . . — Mi, talán az én házam nem olyan tisztességes vendéglő, mint az „Aranyökör,“ „Kronprincz,“ „Veres csillag“ . . vagy akármelyik a városban ? Talán az én vendéglőmben nem oly, vagy még illendőbb módon elkölthetné pénzét az a sok csavargó pajtásod . . . mert ami tégedet illet, oh erről biztos vagyok, hogy te ugyan tönkre nem fogod tenni magad, amennyiben nincs mit tönkretenned. . . — Nem a pénz, de a pinezérnők csábitgatását illetőleg akartam. . . — Pinezérnők! — csattan fel a menyecske, — mit akarsz te pinczérnőkkel ? No csak az van még hátra! Lám az urfinak nem elég, hogy fél év óta hizlalom itt, mert elég jámbor vagyok hinni, hogy jön még idő, mely egyszer már meglátja kezében az ecsetet, amiről dicsekedve mondja, hogy páratlan a világon . . . Hahaha! Talán azért is nem használod, nehogy ez a páratlan szerszám elkopjék!? Még ő mer pinezérnőket emlegetni! Adrien, van-e neked egy garasára lelked ? Nincs, nincs! De pár szónak is egy a vége. Komolyan akarok veled beszélni. Valdd meg nekem, akarsz-e csakugyan dolgozni már egyszer, hogy megfizethesd nálam a tömérdek adósságodat? — Mari, kedves Mari, ne nézz ily haragosan, az a néhány garas nem érdemli meg, hogy miatta egészségedben kárt tégy! — Az a néhány garas! Ur Isten! Forintokban se tudom már egyszerre kimondani. . . — No-no, drága Mari, ne légy oly hirtelen, látod a hozzád hasonló bájos lények szép arczán roszúl veszi ki magát az induré szentelte föl. — Rőthy Károly detki lelkész, élete 74-ik évében f. hó 10-én elhunyt. — Néh. dr. Frantz Alajos, Hevesmegye tiszti főorvosa, a hevesmegyei orvos-gyógyszerész-egylet elnöke, egri érs.-lyc. jog- akademiai tanár tetemei f. hó 14-én szállíttattak Budapestről valósunkba. Boldogult jelesünk temetése, a legdíszesebb egyházi szertartással, melyet fényes papi segédlet mellett Szele Gábor egri fókáptalani kisprépost ő nsga vezetett, városunk összes közönségének részvéte mellett, f. hó 16-án ment végbe. A részvevők soraiban ott láttuk dr. S a m a s s a József egri érsek ő exját, az egri méltóságos főkáptalan tagjait csaknem teljes számban, Hevesmegye tisztikarát élén Beöthy Lajos főispán őmlgával, Eger város tisztikarát Tavassy Antal polgármester vezetése mellett, az itt állomásozó közös hadseregbeli s magy. kir. honvédségi tisztikart, élükön a parancsnoksággal, teljes katonai diszben; az egyleteket és testületeket, s a polgárság szine-javát impozáns tömegben. — A gyászmenet élén a katonai zenekar megható gyászindulókat játszott. A teljes diszű gyászkocsi előtt, mely a boldogult hamvait az örök nyugalom helyére szállitá, gyász-szövettel borított kocsi haladt, telve a felszalagozott pompás koszorúkkal, melyeket nagy halottunk rokonai-, barátai- s számos tisztelőinek kegyelete helyezett a boldogult ravatalára. E koszorúk szalagjainak föliratairól a következőket jegyeztük fel : „Feledhetetlen, szeretett jó férjének.“ „A legjobb apának, szerető gyermekei.“ „Beöthy Lajos főispán.“ „A megyei tisztikar, Hevesmegye feledhetetlen fő-orvosának.“ „Az angol kisasszonyok intézete, mély hála jeléül.“ „Az egri orvos-gyógyszerész-egylet, szeretett elnökének.“ „Feledhetetlen kartársuknak, az egri jogtanárok.“ „A cisterci-rend egri társháza, hálás szeretettel.“ „A tisztelet jelettl, az egri katli. iskolaszék.“ „Az egri ipar- és kereskedelmi hitelintézet igazgató tanácsa, szeretett társuknak.“ „Az egri jogakade- mia polgársága, szeretett tanáruknak.“ „Hű barátjának, a Sa- massa-család.“ „A kedves rokonnak, Albert Nándor családja.“ „Hála jeleül, a Babics-család.“ „Tisztelet és hála jeleül, Szendrői Kovács Kálmán és neje.“ „A jó barátnak, Hartl Ede és neje.“ „A jó barátnak, özv. Köllner Lőrinczné.“ „Kedves barátjának, Burik István.“ „Tisztelet és barátság jeleül; Lenk Gyula és neje.“ „Mély részvétük jeleül: Kolossy Gusztáv és neje.“ „Tisztelet jeleül, a Grőber-család.“ „A hevesmegyei orvos-gyógyszerész-egylet gyöngyösi csoportja; szeretett elnökének.“ „Nyugodjál békében.“ A Margó-család“ stb. latos harag! Különben, Ígérem neked ünnepélyesen, hogy előveszem ecsetemet, dolgozni fogok, s először lefizetem neked adósságomat utolsó fillérig, hogy azután nőül vegyelek! — Istenem, ha boldogult férjem nem oly jámbor ember lett volna, azt hinném, a férfiak mind ily. . . — Ne mondd ki a hasonlatot, úgy is tudom, hogy habár ajkad mást mondana is, szivedben gondolnád: — szeretetne méltóak. A szép Mari vendéglőjébe hónapok előtt egy csinos ifjű szállott be: Brauwer Adrien, az utánozhatlan genre-festész, s különösen a népélet, korcsmái jelenetet bámult ecsetelője, az „Öt érzék, 12 hónap, a kártyázó katonák, az őrhelyen“ alkotója. Másfél hétig szórta a pénzt, másfél hét után pénzét elszórva, kezdé bókjait szórni a szép menyecskére. Egy hó múlva kijelenté, hogy ő, a nagy művész, elutasítja a világ bámulatát, megveti a halhatlanság dicsőségét — Mari kedvéért, — nem fog dolgozni a dicsőségért, hanem kész bolti czimereket festeni, hogy angyali Marijának pamella-kalapot vehessen. Napok múltak napok után, s az ecset nyugalomban maradt, az előbb leirt jelenet pedig 100 kiadást ért. Adriennek azonban mindig sükerült megbékíteni a haragvó szép asszonyt, kinek szerelmes szivecskéjét, nem is annyira az adósság, mint a halogatott menyegző inditá fel. . . . Idegenek szállottak meg a „Vasrózsánál,“ (ez volt Mari vendéglője), kik Brauwert felismerve, nem győzték ölelni a „világon egyetlen művészt,“ s ohajták látni újabb fest- vényeit. — Nincsenek! - felel Adrien kaczagva. — Nincsenek ? Eladta őket tudtunkon kivűl ? Hát nem Ígérte meg fél év előtt, midőn egy genrejeért 100 aranyat fizettünk, hogy első művét ismét nálunk árusítja el? — Igen, de azóta mit sem dolgoztam. — Lehetséges-e? Fiatal ember, ön tékozló, ön hetenként iszonyú pénzt veszteget el! Mit sem dolgozott! Szörnyűség!
