Eger - hetilap, 1884

1884-03-06 / 10. szám

83

dődtek és részint lelkiismeretlen öntudatossággal, részint bűnös meggondolatlansággal folytattatnak. E körülmény kötelességemmé teszi, hogy vonatkozva 1882-dik évi októberhó 2-ról 3397. ein. szám alatt, valamint 1883-dik évi augusztus 28-ról 3484. szám alatt kiadott körrendeleteimre is, ezennel felhívjam a törvényhatóságot arra, hogy a bármelyik hitfelekezet vagy bármelyik, a hazában levő faj irányában felmerülő izgatásokat a legéberebb fi- gyelemmel kisérje, azokat csirájukban elfojtsa, magukat az izgató- kat pedig — minden személyválogatás kizárásával — a törvény egész szigorával sújtsa, illetőleg e czélból az illetékes hatóság intézkedését minden egyes esetben haladéktalanul felhívja. A megyei (városi) községi tisztviselők és közegek azonnal utasitandók, hogy ez izgatások irányában a legnagyobb figyelemmel és erély- lyel járjanak el és mindazt, mit e tekintetben tapasztalnak, vagy saját hatáskörükben tesznek, a törvényhatóságnak azonnal bejelentsék. A törvényhatóságtól pedig elvárom, hogy jelen körrendeletéin folytán tett intézkedéseiről mielőbb — a tapasztaltakról és az azok folytán tett rendelkezéseiről, esetről-esetre hozzám tüzetes jelentést tegyen."

— Az erdélyrészi függetlenségi pártról már többször jelentették, hogy tiltakozni készül az országgyűlési függetlenségi pártkor utolsó nyilatkozata ellen. Az erdélyi függetlenségi párt most csakugyan tárgyalás alá vette ama nyilatkozatot, de úgy látszik, nem találta érdemesítek tiltakozni ellene, mert a hozott határozat a nyilatkozatot oly jelentéktelen incidensnek mondja, amely nem alkalmas arra, hogy a párt eddigi viszonyait bármiképen is alte- rálja. Az értekezlet különben kimondotta, hogy továbbra is föltétlenül ragaszkodik az 1881. január 2-án kiadott pártnyilatkozatban kifejtett politikai programúihoz. Bármely oldalról jöjjön tehát az e pontokkal meg nem egyező vagy ellentétes tétel, azt az erdélyrészi függetlenségi párt magáénak tekinteni nem fogja,

— Az ötvösművek kiállítása Budapesten. A magyar arisztokráczia fényűzését a máit századokban sehol jobban nem láthatni, mint itt, most, együtt, Mintha háromszáz esztendő fó- urai és főúri hölgyei mind egyszerre találkozásra jönnének s feltennék legszebb ékszereiket. A nők legnagyobb luxust a kösöntyűkben fejtettek ki, melyeket mellükre akasztva viseltek, a gyűjtemény ezen része meglepően szép példányokat tartalmaz. Függőkben, hajtűkben, csattokban, övékben, derékkapcsokban, karpereczekben nagy választék van. A férfiak forgói közt remekek láthatók, övékben, kardokban, fegyverekben nincs hiány; de a férfias fényűzés legérdekesebb része a nyereg és lószerszám, ezek hasonló gyűjteményét a világon sehol sem lehetne összehozni. Az úri fényűzés egy harmadik neme: az asztal. Billikomok, kancsók, kulacsok és poharak, kupák, tálak és tányérok ezüstből, aranyból a legkülönbözőbb divatok szerint óriási mennyiségben vannak összehordva. A Rákóczyak kincsét beküld- ték az Erdödyek, az Esterházyak kincséből a legértékesebb és legnevezetesebb 40 darab van kiállítva, a Pálifyak, Zichyek, Te- lekyek legszebb örökségüket megmutatják. A 16., 17., 18. és 19. század többnyire német, részben török és magyar ezüstmüvesei- nek remekeit ki sorolhatná fel egyenkint ? Mind érdekes tudni, hogy ez Teleky Mihály uram kupája, azt meg hős Pálffynak ajándékozták a bécsiek, ama serleget III. Ferdinand adta Eszterházy Miklós nádornak stb. Végül a külföld, a távol kelet is képviselve van némely rendkívül becses és szép ritkasággal. Egy török mosdóedény — zománcz-kancsó és tál — köti le figyelmünket; pár régi orosz zománcz-gyertyatartó, kiválóan szép japáni zománczok s nehány darab legfinomabb khinai csecsebecse, melyeket a fran- cziák a pekingi császári palotában raboltak s később Moray her- czeg hagyatékából vásárolt meg egy magyar ur. A modern ötvösség nincs képviselve, hiszen az nálunk már csak ékszerész üzlet. Tanuljon előbb Ízlést és azután dolgozni a régiektől, mint külföldön - hogy igényt tarthasson újra azon becsre, melyben ré- gente okvetlen részesült. B. H.

— Jókai Mór a világirodalom e nagy alakjának legújabb regényeit olcsó füzetes kiadásban bocsátja közre Révai Testvérek könyvkiadóhivatala Budapesten. Az a ezél lebeg a kiadók előtt, hogy a halhatatlan költő ragyogó müvei bejussanak nemcsak a gazdagok könyvtárába, hanem a szegényebb sorsnak könyvpolcza- ira is. Bírhassa azokat minden magyar ember, Jókai alakjaiban és bűbájos nyelvében lássa, szeresse hazáját megszépülve, a költészet fényével megaranyozottan. Jókait nem elég kiadni, Jókait el kell terjeszteni. Ezt tűzte maga elé a kiadó czég s mindent meg fog tenni, hogy a közönség Jókai müveit minél olcsóbban s minél élvezhetőbb alakban kapja. A szöveghez Jókai Róza (az ünnepelt iró leánya) fogja rajzolni a képeket, melyek természetesen jobb. igazabb magyarázói s hangulatosabb kísérői lesznek a költő

alakjainak és szellemének, mintha idegen kéz rajzolná, saját, némelykor nagyon is elütő felfogása szerint. Ha Jókai regényirodalmát a külföld divatos, úgynevezett szenzácziós regényeivel ösz- szehasonlitjuk. a különbséget abban találjuk, hogy Jókai regényei ép oly érdekfeszitő hatását csakis nemes eszközökkel éri el: mig amazok az eszközökben nem válogatnak s legtöbbször csak az er- kölcsiség rovására, vagy az érzékiség fólzaklatásával képesek néha, a Jókaién alól maradó érdekeltséget kelteni, mely végeredményében legtöbbször undorító salakot hagy hátra az olvasó lelkében: addig Jókai fölemel és megnyugtat. Ehhez járul, hogy mindaz mit Jókai ir, egy magasztos költői lélek kiapadhatlan forrásából származik és a forrás tárgy és alak tekintetében oly müveket teremt, melyek a mieink, melyek a szó teljes értelmében nemzetiek, magyarok. Szükséges-e Jókai müveit bővebben ajánlani? Hiszen az ő neve ismerősen, kedvesen csendül széles e világon, ahol érző szívek, müveit kedélyek vannak. Csak épen itthon kellene-e magyarázni, ki ő s hogy ir ő ? Csak épen itthon, hol csillogó zamatos humorát, nemes költészetét, nyelvének gazdag szinpompá- ját teljesen lehet élvezni? Nem szükséges itt Jókait ajánlani — csak a közönség minél tömegesebb pártfogását kell kérnünk, hogy terjedjenek el müvei úgy, a hogy arra Jókai méltó s legyen a közönség is méltó arra, hogy Jókaija van. Jókai Mór újabb regényei czimü vállalat a költőnek csakis azon müveit fogja közölni, melyek eddig könyvalakban nem jelentek meg és csakis a lapok tárczahasábjaiban láttak napvilágot. Az első mű, melylyel Jókai Mór újabb regényeinek kiadása megindul: „A lőcsei feliéi' aszszony“ czimü ötkötetes regényt, a nagy költő egyik legnagyobbsza- básu, legérdekesebb alkotása. A vállalat 21/* Íves, nagy nyol- czadrétü fűzetekben fog megjelenni, még pedig egyelőre kétheten- kint egy füzet. Egy-egy füzet ára 25 kr. Megrendelhető minden hazai könyvkereskedésben. Előfizetési ára: Egész évre (26 fűzet) 6 frt. Félévre (13 füzet) 3 frt. Az előfizetések legczélszerübben postai utalványon küldhetők be a kiadóhivatalhoz: (Budapest, IV. váczi-utcza II. sz. a.)

— Norvégiából. Nyáron Norvégiába utazni a legújabb európai divat. Sehol több tengeröböl, meredekebb kősziklák, sötétebb fenyvesek, annyi vízesés, tisztább levegő, mint ottan. S népe csupa idyll: hajósok és halászok, a tenger bajnokai, favágók és pásztorok, csupa telkes gazdák, ur egy se; imitt-amott egy kis város, benne kereskedők és iparosok, orvosok és ügyvédek képezik a polgárságot, nemes ember nincs az egész országban; a hivatalnokok és a lutheránus papok képezik az arisztokrácziát; katonatisztek és hadsereg, hajóhad s tengerész-tisztek alig találtatnak. Szegénységet e nép nem ismer, nagy vagyona kevés embernek van, irni-olvasni tud minden ember s szabad mindenki, ki e földön született. A demokráczia Norvégiában nagyobb, mint Ameriákban s a függetlenség Svájcáéhoz hasonló. E különös, minden többi társadalomtól Európában elütő viszonyok akként fejlődtek, hogy Norvégia századok óta királyság volt királyok nélkül. Előbb Dániához tartozott s a király Koppenhágában székelt, Norvégiával keveset törődött, csak kinevezte oda a hivatalnokokat; most hetven év óta Svédországgal van perszonális unióban s a királyi udvar Stockholmban lakik az arisztokrát kus svédek között. E csendes hazából most már régebben, éles konfliktusról érkeztek hírek, mely a kormány-staatsrath és az országgyűlés — storthing — között kitört s elébb a miniszterek vád alá helyeztetésével kezdődött, jelenleg pedig a miniszterelnöknek a birodalmi törvényszék által hivatalvesztésre és 18,000 tallér birságra elitéltetésével végződött. Azaz hogy dehogy végződött, folytatódik. Csakhogy immár maga Oszkár király folytatja a harczot Dahl ügyvéd, Björnsterne Björn- son költő és az egész storthing ellen. Lement Khristianiába udvart tartani, egész családját magával vitte és a trónörököst is oda czitálta, hogy országát kibékítse s magának és a dynasztiának pártot gyűjtsön. A norvég radikálisok azt találják, hogy nekik a király is fölösleges, kit soha sem látnak s az unió Svédországgal sem kell nekik. Respublikát akarnak. E végből a storthing többsége elhatározta: 1. hogy a királyi kormány, a miniszterek az országgyűlésből kizárassanak; 2. hogy esküdtszékek s ne többé királyi birák Ítéljenek; 3. hogy a lelkészeket ne a kormány nevezze ki, hanem a nép válaszsza. 4. hogy az állandó hadsereg föloszlat- tassék s ahelyett nemzetőrség alakittassék és államköltségen föl- fegyvereztessék. A kormány e főbb pontokban a királyi hatalom megszüntetését vélte láthatni s a nép felfegyverzésében a forradalom előkészítését s az unió fölbontását. Nyilván a minisztérium nem tévedett az ellenzék intenczióira nézve. Tehát a koronának a storthing végzéseinek nem-szentesitését ajánlotta. S Oszkár király vétót mondott kétszer s harmadszor is. A norvég alkotmány- egyik — vitás — pontja azonban csak kétszeri vétójogot ad a.