Eger - hetilap, 1882

1882-11-23 / 47. szám

446

Az előtt nem oly szembeötlőig hordták a káptalani épület patak felőli részéhez s a szekérhid helyett felállított sóhajok hídja mellé a kisközbe a szemetet; a pataklejárásnál pedig intő tábla volt felállítva, hogy 5 frt. pénzbüntetés terhe mellett tilos a szemét lerakás. — Most nincs semmi rend, mindenütt gőzölög az undorító szemét halom az egészségügyi és szépészeti bizottság nem kis elnézésére

Nem az volna-e a város kötelessége: hogy a régi patakárkot betöltetné s annak helyén egy utczát s egy széles szekér- és gyalog-, hidat készíttetne?

Minden ember beláthatja mit nyerne ez által a város. — Lenne egy utczája, mely szépészeti és közegészségügyi szempontból az eddigi piszkos kisköz és pataklejárat helyett igen nagy előnyére vállnék, a káptalanutczát pedig átadná a forgalomnak s a százados posványból kiemelné.

Közlekedési és tüzrendőri szempontból pedig a szekérhid nem is nélkülözhető:

mert az ipar és a kereskedelem érdeke kívánja, hogy egyik városrészből a másikba kocsin is mihamarább elérhessünk, — hogy mi még nem vagyunk e téren annyira, igaz, fájdalom, de ennek oka másutt keresendő, s ez szekérutunkra befolyással nem lehet.

Mert tűz esetén szemelőtti példa még a f. é. november 3-án történt tüzeset, mikor ha szekérhidunk van, tekintve a csendes időt, az özv. Galambos Lipótné háza meg van mentve. — A fő- utcza s a város egy része áldozata lehetett volna ennek más időben, hol azt lehet mondani jó ha a negyedik háznál van egy kút. — A patak pedig szájában van, melyhez azonban lejárása nincs, mig ha ez van, ily közel, megfizethetetlen segedelem a szerencsétlenségben, melynek minden pillanatban ki vagyunk téve.

Ez ügyben több ügybuzgó s a város előre haladására törekvő polgár s városi képviselő (a régi pataklejárási helyen utcza és szekérhid felállítása végett) a t. képviselő testület elé kérvényt is adott be, mely a tavasz óta mindez ideig elintézve nem lett. — Midőn arra ezek után a t. képviselő testület nemes figyelmét f'el- költjük, egyszersmind annak érdemleges elintézését is kérjük.

R. L.

Politikai heti szemle.

Róma, nov. 18. Ausztria-Magyarország a trieszti bomba- merénylet miatt, Levi és Parenzani irredentisták kiadását kérte. Az ügyben az olasz kormány a florenci felebbezési törvényszék véleményét kérte ki. Manfredi ur véleménye oda ment ki, hogy miután Ausztria a kiadást felségárulás miatt kéri, ez pedig politikai bűntett, igy a kiadás Olaszország részéről megtagadandó. Az olasz kormány, e véleményhez hozzájárulván, a kiadás valóban megtagadtatott. Levi és Parenzani már szabadon bocsáttattak. Az osztrák-magyar külügyminisztérium ebbe belenyugodott, annál is inkább, mert ekként Olaszország közvetve beismerte, hogy a bom- sbamerénylőket közönséges bűntettesek czimén kiadni köteles.

A párisi Monde római levelezője szerint Ferencz József császár és király, Humbert királynál való látogatásának terve következő történettel bir. 0 csász. és ap. kir. felsége diplomacziai úton tudakozódott XIII. Leó pápánál az iránt, hogy hogyan fogadna ő szentsége egy a királynál Rómában teendő látogatást. 'A szent atya válasza az volt, hogy ő sértve érezné magát. Erre az olasz kormány értesittetett, hogy királyunk ő felsége nem fogja meglátogatni a kiránt Rómában. Az olasz kormány válaszában kijelenté, hogy részéről érti és méltányolja ő cs. és ap. kir. felségének scrupulusait és hogy meg van elégedve a király látogatása visszaadásának óhajával. Kijelenté egyúttal, hogy nem jelöl ki Rómán kívül más helyet a találkozásra.

A porosz országgyűlés megnyitása alkalmával a császár, mint porosz király a trónbeszédben ismételve köszönetét mond a népnek a dédunokája születése alkalmával kifejezett ragaszkodásáért; megjegyzé, hogy a kedvezőtlen arány az állam szükségletei és bevételei közt a már úgy is jelentékenyen megszorított kiadásoknak rendkívüli eszközökkel való fedezését teszi szükségessé; törvényjavaslatok fognak beterjesztetni a községi és iskolai terhek könnyítéséről, a hivatalnokok díjazásának javításáról és a szegényebb sorsú lakosság terheinek enyhítéséről. Aztán folytatá : A diplomácziai érintkezésnek a curiával való megújítása a császár örömére a pápával való barátságos viszony megerősítésére szolgált; a császár reményű, hogy a kormány békülékeny érzelmei ezután is előnyös hatást fognak gyakorolni az egyházpolitikai viszonyok alakulására; addig is a törvények és meghatalmazások alapján a kormány kellő figyelemmel viseltetik a katho- likus alattvalók szükségleteire.

A franczia köztársaságban uj párt van alakulóban, melynek jelszava: „engesztelékenység kivált vallási téren.-1 A köztársaság nem a legkíméletesebben járt el a katholikus egyházzal szemben; ezt kívánják az uj párt hívei a konkordátum tiszteletbentartása s a klérus iránti előzékenység által helyrehozni, így egyszersmind az egyház hatalmas befolyását a legitimisták és bonapartisták részéről elvonhatni s a salonképes republikanizmus részére hódíthatni remélik. Freycinetnek régi eszménye ez már, mert mint a |karthausiak növendéke mindig barátja maradt az egyháznak s 1880-ban csak azért hagyta el a kormányt, mert nem akart a szerzetesrendek elleni rendeletek végrehajtásához járulni.

A Theszaliába küldött görög és török biztosok e hó 8-án aláírták a határkérdés végleges rendezéséről szóló jegyzőkönyvet. Török részről még némi kifogást akartak emelni, végre azonban elfogadták a nemzetközi bizottság által megállapított határvonalat úgy, amint az Ardagh őrnagy térképén rajzolva volt. Az összes hatalmak kijelentőitek, hogy Görögország jogos igényei immár teljesen kielégitvék.

Skutari. nov. 17. A nagyvezér felszólította az itteni valit, hogy közölje ama főnökök neveit, kik osztrák-magyar főkonzulnak kérvényt adtak át Albániának osztrák-magyar csapatok által leendő megszállása tárgyában.

Bukarest, nov. 17, Galaci hírek szerint a dunai bizottság orosz tagja a kiliai dunaág kérdésében meghátrált; az ügy szóba fog ugyan hozatni, a bizottságban, de teljesen békülékeny szellemben.

Az egyiptomi kormány kezdi belátni a Sudani mozgalmak komoly jellegét s azt, hogy első és főteendője a forradalom leverése. Nagymérvű előkészületek történnek s a khedive már parancsot adott ki, hogy a tel-el-kebiri csata s Damiette átadása után szétszóródott fekete csapatok újra toboroztassanak össze.

Országgyűlés.

A tisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslat képezi most a képviselőház tanácskozásainak legfőbb tárgyát. A törvényjavaslat e hó 17-én nagy többséggel a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott.

Az általános vita folyamából a következőket emeljük ki:

A függetlenségi párt nehány tagja a javaslatot a részletes vita alapjául sem akarta elfogadni; igy Szederkényi Nándor és Németh Albert. Ellenben Irányi Dániel, ki ugyanezen párthoz tartozik, elvben a javaslatot elfogadta. Ö (Irányi D.) nem ért egyet Grünvalddal a tekintetben, hogy csak kinevezett tisztviselőkkel lehetne jó közigazgatás. Sem a kinevezési, sem a választási rendszernek nincs e tekintetben kiváltsága. Áttérve magára a törvényjavaslatra, annak alapelvét, a tisztviselők minősítését helyesli és elfogadja. Azt mondják, hogy a qualifikació megállapítása a választási szabadság megszorítása. Szóló bizonyára nagy barátja a szabadságnak ; de a korlátlan szabadságot sem a magán, — sem a közéletben nem óhajtja. A szabadságnak vagy a mások érdeke, vagy a közérdek határt szab, és a kérdés csak az, hogy a törvény intézkedései nem mennek-e túl ezen a határon, vagy nem maradnak e azon innen. De a qualifikació egymagában közigazgatási bajaink orvoslására nem elég. Szóló azt találja, hogy közigazgatásunkban a felügyelet, az ellenőrzés nem elég szigorú. E részben tehát a kormánynak kötelessége megtelelő javításokat iniciálni. Szóló a választás elvét fenn akarná tartani, de attól tart, hogy oda fogunk jutni az alkalmas erők hiánya miatt, hogy kénytelenek lesznek a megyék is a nyugdíjrendszert behozni a mint azt már némely város tette. Ezek után fentartva jogát, hogy a részleteknél módosításait előterjeszthesse, kijelenti, hogy a törvényjavaslatot a résszletes tárgyalás alapjául elfogadja.

Tisza Kálmán miniszterelnök röviden reflektál a törvény- javaslat ellen tett kifogásokra és különösen visszautasítja Grünwald azon vádját, mintha a központi kormánypártban hiányoznék a magyar állameszme iránti érzék. Az igaz, hogy azok szempontjából, kik radikális reformereknek tartják magukat, szólónak egy hibája van, és ez az, hogy úgy van meggyőződve, hogy ha egy államéletben valamely rendszer kifejlődött, az alkotmányos haladásnak nem feladata azt a rendszert összetörni, eldobni, hanem javítani és az összetörés, az eldobás ideje csak akkor következik be, ha a rendszer javithatlannak bizonyult. Szóló nem mondja, sajnálja, hogy nem mondhatja, hogy Magyarországon nem fog el-