Eger - hetilap, 1876

1876-11-30 / 48. szám

XV. éy-folyam.

48. szám.

1876. november 30 áu.

Előfizetési dij : ______ ___ _____ ____ Hirdetésekért:

m

inden 3 hasábeott petit sorbely után 6, bélyeg-adó fejében minden hirdetést? 1 30, nyilttórben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Egész évre . Félévre . Negyedévre . Egy hónapra Egyes Bzém

5 ft - kr. 2 ft 50 kr.

I ft 30 br.

— 15 kr.- 12 kr.

Kiadó-hivatal : a lycoaml nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi nj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr

Keleti mozgalmaink.

Mennyiben függ össze tettleg nemzetiségünk és jövendőnk Európa és a civilisatio érdekével ? E kérdés megfejtésére nem leend tán fölösleges Magyarország története- és népeire egy futó tekintetet vetni.

Hazánk történeteinek két nevezetes korszaka volt. Első akkor, midőn az ország déli határai még nem valának a Duna és Száva partjára szorítva; midőn Hunnia három szinti lobogójával még nem álla szemközt a félhold, a XIV. század közepe táján. Akkor egy messzelátó elme keleti Európában egy roppant népszövetséget alkothatott volna. A nemzetiségek egymással jó viszonybau voltak; a curiának, mely abban az időben egész nyugati Európát uralta, itt sokkal szükebb működési tere vala, mint nyugaton ; sőt ez nem lát- szék érdekében feküdni, mert itt a keleti egyházban hatalmas ellennel állt szemben, amelylyel való harcban a curiának ama befolyást is szükségkép kockáztatnia kelle, melylyel akkor Európa keleti részeiben birt ; mint p. o. Magyarország, melyakkor a fénynek és hatolomnak zenitjén állt ; midőn királyi pálcája a balti tengertől a kék hullámú Adriáig és a Farkas-völgyétől a Duna torkolatáig terjedt virion baráttól tisztelve, ellentől rettegve, fönragyogott a „m a g y a r név: akkor lett volna ideje elődeinknek, Magyarország s vele a többi keleti tartományok jövendőjét megalapítani. Egy keleti con- foederatio, a magyar szent korona aegise alatt, a romlásnak indult keletrómai birodalom műveltségének még itt-ott heverő töredékeit fölszedegetve, hihetőleg egészen más alakot adandóit Európának, más irányt a világtörténetnek ; az ozmán foglalók, kik az örök világvégzet igazságosan büntető ostorai gyanánt csak azt a leckét adák vissza az elerkölcstelenült Európának, melyet az izmaeliták a kereszteshadaktól vönefe : egy cllentáliásra szintúgy, mint vissza- torlásra alkalmas compact erőre bukkantak volna. Mi leende ily combinationak eredménye Európára, a civilisatiora, s jelesül Magyarországra nézve ? úgy hiszsziik nem lehet kétséges. Azonban Lajos, kit a történelem méltán „nagynak11 nevez, s ki egész életében háborúkat viselt,'a nemzetiségek összeolvasztására már nem érkezett. Halála után Magyarország soha sem jutbata többé ama fényes polcra, melyet számára a körülmények kijelöltek. Később jöttek az ozmánok, a nyomorult Byzanczaz első megrázkodásra összeroskadt, a megbasoulott s folyvást pártoskodó keleti tartományok nem bírtak elenállani, Magyarország Európa áldozatává lön. Ami még ép vala a görög egyházban, a népben, messze menekült északra, hol Oroszország a törökök és iengyelek által üldözött keleti kereszténységre nézve azzá lön, mivé Uj-Anglia, a kivándorló protestánsokra nézve ; a szerepek e fölcserélése megveté Oroszország későbbea elkövetkezett nagyságának alapját : hasznára-e vagy kárára a civi- lisationak? Erre már a történetek megfeleltek, ámbár i kérdés tökéletes megfejtése sem a múltban, sem a jelenben, hanem még most is nagyobb részt a jövei döben fekszik.

E korszaka volt még a magyarnak, melyben a keleteuropai népeket egyesitheté a maga befolyása alatt, és Magyarországnak tartós önáilást és súlyt szerezhete : a tizenötödik században, Hu- nyady János táborozásai és Mátyás uralkodása alatt. De a Hunya- dy-ház, mint tudjuk, sohasem birt ama nagyok sympathiájával, kik épen oly kevéssé tudtak felsőbb önkényt tűrni, amily szívesen akartak különben despotákat játszani. Mátyásunk pedig, ki minden igazaágszeretete mellett is, meglehetős önkényt gyakorolt, nem igen legyezgeté a hatalmasokat, kik viszont mindent elkövetének, hogy az országlást Mátyásnak minél keserűbbé tehessék. E közben az ozmánok megerösödének Európában, Mátyás csillaga lehunyt, a

gyáva Ulászló pedig föladatát megoldani nem bírta, sem nem akarta; s igy lön Magyarország s vele egész keleti Európa sorsa megpecsételve. E két korszakot kivévén, Magyarország egész története nem egyéb, mint szakadatlan harc létezéséért Európában.

Későbben a nyugaton mindinkább hajnailott, mig keleten folyvást sötétült és Magyarország a legszomorubb szürkület vonala alá jutott.

Mig n} ugoti Európában egy rothadásnak indult társadalmi állapot fölé vihar készült és nemsokára a legrenditöbb elvharcban tört ki, melyet a világ valaha látott: addig ott messze északon egy hatalom fejlődött ki, mely nemsokára egész Európára s a civilisatiora nézve félelmes lehete. De Európa tekintete akkor Nyugat óriási harcain uyugovék, és Lengyelország eldarabolása sem tön oly benyomást, mint a minőre különben számíthatott volna. S csak későbbi időben, midőn kelet ügyeiben egy kétes kimenetű európai háború csiráját látá Európa, fordultak szemei megint kelet felé, de ekkor már Európának nem a félholdtól, hanem Oroszországtól kelle rettegnie, és későn látta már be, bogy midőn Lengyelországot feláldozá, legerösb védfalát rontá le.

Ha körültekintünk a Drávától és Adriaitengertöl a Feketetengerig terjedő földdarabon, mindenütt oiy népeket látunk, melyek nyelv és vallás által mintegy természetes kapcsokkal vannak Oroszországhoz kötve, s menekvésért és szabadulásért a törökjáromtól nem máshova, mint Oroszország felé fordítják szemeiket. A keleti szláv népeknek ez egyetemes eympathiája és Oroszországnak fegyverrel és szerződésekkel kivívott protectoratusa a porta keresztény tartományaiban, Oroszországnak oly befolyást ád e részekben, melynek eredménye egy európai conflagratio esetében nem lehet kétséges. Magyarország népeit tekintve, a magyar után itt a szláv ajkú lakosság a legszámosabb ; de tekintve azt is, mennyire különböznek egymástól vallás, szokások, erkölcsök, és fogalmak dolgában, sőt még nyelvben is, ha tehát már most más — mint magyar — irányban fejlenék az anyag, föltéve egyszersmind, hogy sikerülne a különféle szláv népfajok közötti vallási-, erkölcsi stb. különbségeket kiegyenlíteni : úgy ez ujerőnek mulbatlanul ama nagygyal kellene assimilálóduía, még pedig úgy socialis, mint politikai tekintetben. Tekintve tehát mindezeket, igen világos, hogy nem csak saját érdekünk, hanem Európa és fa civilisatio, sőt maguknak a keleti szlávoknak érdeke is megkívánja, hogy itt a Duna és a Tisza két- partján beütünk támadjon egy ellenerő, melynek súlypontja a magyar nemzetiségben közepülvén, ez épen úgy védfalnl szolgáljon Európának Oroszország ellen, mint lehetségessé tegye a civilisatio terjedését ott, hol most az önkény és ázsiai despotismus forgatja a század és emberiség gyalázatára ostorát.

Megmutattuk, hogy ha sikerülne összesíteni a szláv erőket keleten, e durva erőnek a vallás nyelv, előítéletek és hagyományok kapcsolatainál fogva szükségkép assimiláiódnia kellene ama hatalommal, mely a polgári boldoglét (?) malasztjait ukázokkai szereti népeire árasztani. A liberalismust évtizedek óta vádolgatják a nivellálgatás eszméivel ; de azok, kiknek eme kaptárahuzás nem látszik inyökre lenni, soha még csak egy szócskával sem érinték ama nivellálgató dühöt, melylyel az orosz kormány az orosz nemzetiség terjesztésében procedál. Itt egy nemzet egy tollvakarintással huzatik ki az élők soraiból ; amott négy millió katholikust egy cári parancs egyszerre igazhivökké tesz, stb.

Ily gyökeres nivellálással a liberalismus talán még sem dicsekedhetik. A különbség abban fekszik, hogy mig a liberalismus a szabadság és alkotmányosság áldásait minden emberre kiterjeszteni törekszik, addig az orosz rendszer szolgává tesz minden-