Eger - hetilap, 1874
1874-04-02 / 14. szám
107 gyen ; a további a jelentés alapján teendő intézkedések végrehaj tásával a megyei alispán bízatván meg. Olvastatott a in. k. honvédelmi ministeriumnak f. évi 2756 s'/,.a.fegyvergyakorlatokra rendelt csapatok elhelyezésérevouatkozó rendeleti“. Alkalmazkodás s előforduló esetekben hozzátartás végett a megyei alispánnak kiadatik. Olvastatott a m. k. belUgyministernek f. évi 2813 sz. rendeleté, melyben tudatja, hogy az 1874 évi hadképességi százalék kiszámítását tartalmazó kimutatások he nem érkezte miatt az ujoncozást batáridőt elhalasztani kelletvén, a m. főispán felhivatott, hogy az e tekintetben mulasztással terhelt megyei tisztviselők ellen vizsgálatot rendelj'n ; egyszersmind felhívja a törvényhatóságot, miszerint intézkedjék az iránt hogyjövöben hasonló mulasztásnak eleje vitessék. A felolvasott ministeri rendeletnek tudomásul vétele mellett utasittatnak n m.szbirák s a rend. tan. városok polgármesteri miszerint hasonló, az állami közigazgatást közvetítő munkálatok beterjesztésénél a kitűzött határidőt szorosan megtartani kötelességüknek ismerjék. — Mivel pedig a határnap december 20-án tekintve az elölegesen végzendő munkálatokat,alig megtartható, a m. k. honvédelmi minister felkérendő miszerint az jövőre megho-szabbittassék, Régészeti buvárlatok. #) Tiszavidék. 1874. I. Minekélötte bezárnám értekezésemet, még egy tájképet mutatok föl némi vázlatban, melynek eddigi eléadásom csak kiszakasz- tott tükörképe volt, az ősök lábnyomainak egy kis terén. Ez ama terület, melyet Dorogmáuak átellenében a tiszai baloldalon, kezdve Egyektöl Tisza-Füred, Tisza-Eöivény, Domaháza (pusztai birtok), Tisza Szöllős, Tisza-ig.tr, s a Tisza Örs alá kanyarodórégi Éíö-Tisza átölelvén, annak közel 4 Q mértföld területű félkörsziget alakot adott, amint ezt az elhagyott medrek, a Morotvák, a Holt-Tiszák fenlévö partjai mintegy lefényképezve mutatják a vizsgálódó szem előtt. *) *) Jelen cikksorozat a lapunk múlt évi folyamában „Vidéki helyzetünk“ cim alatt megjelent régészeti tanulmányoknak folytatása. És ha meggondoljuk, hogy az obati és csegei batár között az úgynevezett Völgyesen a Tiszából kivezetett, s a Zámon keresztül Nádudvarnál a Hortobágyba ‘) menesztett, Árkos-ér 2) a nagyiványi halárba térő Snro-, és Mérges nevű erei által a Csikós tóval, valamint szintén az i men kieredt erei által a nádudvari, roadarasi es karcagi határba cső, s még most i.s böviztartalmu Zidorrétséggel miként egyesült; ez pedig az ngynevezett Ecserét s Kápoluas puszta délnyugoti csúcsánál már a madarast határban, nem igen több, mint 2350 ölnyi távolságban mintegy kaput képezve az Üllőlapos éjszakkeleti csúcsának átellenében mennyire közelfektidt 8); és ismét ennek, vagyis az Üllölaposnak vize visszakanyarodva nyugat felé Madarason át a Tinórdéren az örsi és szentimrei határ között a Tiszába hogyan ömlött: úgy egy majdnem egészen bekerített, mintegy 12 négyszög m rtföldnyi terület, egy nagy tiszai öbölzet, egy nagy sziget alakja tárul föl előttünk, mely hullámos körözetén rengő szigetszinét kétségkívül csak rendkívüli aszályos időkben vedlé le magáról. 4) *) E folyó neve a Hort és Bág-y hajdani elpusztult két falu ösz- szetett nevéből keletkezett. — Debrecen város helynevei. Irta Balká- nyi Szabó Lajos. 1865. 24. lap.-) „Árkos vize. Ez egy hosszú ősárok, mely Ohaton kezdve Zá- mon keresztül Nádudvar alatt a Hortobágy vizébe szakad. Ki és mikor készítette? nem tudatik. Vájjon nem kísérlet akart-e lenni, hogy szolgáljon csatornául és öntözőül aszályos időkben a hortobágyi pusztaság nedvesítésére ?“ — Debrecen város történelme. Első kötet. 24. lap. 1871. Irta Szűcs István. „Az a rege, mintha az Árkost valamely ohati gróf azért ásatta volna, hogy szeszélyes menyasszonyát, ki vizen kívánt Ohatra menni, a Hortobágyon s onnan hazáig, ez árkon hajón vihesse, az Ujj Péter által irt rege félreértésén alapul.“ — Debrecen helynevei. 8. lap. a) Átnézeti térképe a Tisza völgynek. 7-ik tábla. — Készítette Veisz István cs. kir. mérnök. 4) Egy időben szó volt arról, hogy Karcag és Madaras knnváro- sok az eőrvényabádi tiszaszabályozási társulat öbölzetéböl kikebeleztes- senek-e? Holott az iillőlapos mindkét határába bele esik, hová a Tisza árja szokta volt annak idejében tolni a vizet. A tiszai árterek ott hagyott keretei az üllölaposban ez időszerint is mutatják néhai összeköttetésöket az Elö-Tiszával. Történt, hegy gyermekkorában, tehát 429 körül, Nanterre-t két jeles egyén tisztelte meg látogatásával: Gertuanus aux- erre-i, és L u p n s troyes-i püspök, kiket a galliai papság mint legkitűnőbb hittanárokat Bretagué-ba küldött leküzdeni Pelagius eretnekségét, mely által a bretagnei nép, sőt magok a papok is meg hagyták magokat ve.sztegettetni. A két térítő a város lakóinak hívására megígérte, hogy megszáll uálok egy éjre. Nauterre erre nagy örömben lön s a kijelölt napon, férfiak, uök, gyermekek ünnepi öltözetben az utón várták vendégeiket, hogy őket fogadják s az egyházba kisérjék. G-ermanusnak a tömeg közepeit, mely tiszteletére körébe tolor goit, egy fiatal leányka tűnt föl, gyermeki szerény kellemének bájában, kinek eleven csillogó szemei természetfölötti lánggal látszottak égni; magához inti, karjára emeli öt s homlokára atyai csókot nyomva nevét kérdezi. Geneviéve rövid, szabatos feleleteire, bátor tekintetére (mert e leány ő volt) az ősz öreg elgondolkozott, azután szülőihez fordulva mondá : „Ne ellenkezzetek vele, mert vagy én nagyon csalatkozom, vagy e gyermek nagy lesz Isten előtt.“ Másnap reggel rá adá áldását. E pillanattól fogva Genevieve hajlama még inkább elszántabb, mint valaha, jelleme magába- szálltabb, viseleté zárkozottabb lön ; az egyházat csak a szegényekért hagyta el; azon korban, midőn az ember alig ismer még komoly foglalkozást, éltét imádkozás s betegápolás közt osztá fel. Szüleinek ellenszegülő g erre mindinkább növekedett, s anyja egyszer annyira fölindult ellene, hogy arcul ütötte; de sem rósz bánás, sem fenyegetés nem tántoríthatta őt el hajthatatlan elhatározottságától. Midőn 15 éves lett, jelenté magát a chartres-i püspöknél Julia- nusnál. ki homlokára tűzte az örök szüzesség fátyolát s Geneviéve, miután szüléi nemsokára elhaltak, Párisban lakó keresztanyjához vonult. Itt aztán szabad tért engedett magányt és sauyart óhajtó szenvedélyének. Beszélik, hogy hálószobájában agyagból készíttetett magának fekhelyet, melyen töltötte éjeit; sokáig csupa árpakenyéren és vizen élt s püspökének parancsára volt szükség, hogy halat és tejet is egyék; gyakran esett látomásokkal vegyes elragadtatásokba. Három napig halottnak hitték, s már temetni készültek, midőn szemeit felnyitotta s csodás körülményekkel elbeszélte, „miként ragadtatottel lelkében az igazak nyughelyére!' Elragadtatásait csodák követek, s csakhamar nem beszéltek egyébről, csak a nanterrei szűzről sa csodákról, mely eket kezei ált at isten mi vele; bénák at meggyógyított, vakoknak vissza adta szemük világát, ismerte a jövőt, olvasott az emberek legtitkosabb gondolataiban,s parancsolt az elemeknek; a vihar szavára kelt vagy nyugodott. Szentségének hite ettől fogva erős gyökeret vert a nép között. Ezen szentségi állapot, mely külsőleg a jóslat és csoda adományában nyilatkozott, annak, ki e szentség hitében állt, nagy hírt, nevet szerzett, melynek zaja az egész kereszténységet bejárta. Neve szájról szájra kelt; tetteinek, szavainak elbeszélésével országról országra, nyugatról keletre, a keresztény egyházakból a barbár egyházakba jártak, s felmagasztaltatással irt életrajzait mindenütt mohón olvasták. Ez történt Geneviéve-vel. Az egyszerű leány, kinek lángoló felebaráti szeretete egy kis Szajna- szigeteu működött, meg sem gondolta volna, hogy ö a kíváncsiság kimeríthetetlen tárgya egész Syria végéig. Symcon Stylites, ki negyven évet töltött egy oszlopon Autiochia mellett, soha nem mulasztá el megkérdeni látogatóitól, kik hozzá nyugatról jöttek; Mit csinál a galliai jósnő, Genovéva? — Azonban az evangéliom oly igen igaz szava teljesült e jósnön is, kiben külföldön hittek s ki houn csakhamar hitetlenséggel és üldözéssel találkozott, sokan tagadták szentségét s ügyesen terjesztett rágalmak őt a köznép sze- mébeu utálat tárgyává tették. Germanusnak, ki Öt bretagnei második útjában 447-ben meglátog itá, kellett megtámadnia ezen rosz- akaratu előítéleteket, melyek végre elenyésztek. Ez vele Auxerre- böi Párisba eulogiumókát, azaz általa megszentelt kenyérdarabokat, küldözve közlekedett; gyermeteg levelezés e nagy püspöktől, ki előtt császárnék meghajoltak, az árva leányhoz, kit lelki leányává fogadott. (Vége köv.) Közli: Milesz Béla. *
