Eger - hetilap, 1870
1870-06-02 / 22. szám
172 Gent, London, Pária, Drezda és Varsó városokból Erasben szakértő rendőrök pontosittatnak össze, s a szomszédos nagyobb vaspálya-állomásokon, Giersenben, Lahnstein és Frankfurtban helyeztetnek el, bogy a netalán Emsbe jövő lengyeleket fölismerjék, s szükség esetén ártalmatlanná tegyék. A nagy buni vízözön. Nagy-Selyk, május 20. Útközben személyesen meglátogattam a rendkívüli pusztulásnak ezen helyét, és tudósítást küldök önöknek azon esetre, ha más- unnan még részletesen nem értesültek volna. Táviratok már hírül adták a közönségnek, hogy legalább 200 e m b er é s 150 é p ü 1 e t v e s z et t el egynegyedóra alatt. Én a pusztulás utáni hatodik nap voltam ott, a meddig legalább 5000 kézimunkás és 1000-nél több szekér foglalkozott már a romok összeszedésével; de a föntebbi, hozzávetőleges adatnál biztosabbat akkor sem tudott még senki. Sok ezer kéz és sok nap kell még ahhoz, hogy az emberi élet és embeii mti gyorsan szétszórt romjai teljesen összegyiijtessenek. Iszapmezőkből iszaphalmok emelkednek ; nagy téren elszórva hever, darabjaira szaggatva, minden elsodort épület; és a uehéz tölgyfa'alpak mellett az apró házi eszközök gyűjtésével is kell foglalkozni. A hogy feszegetik az iszapot, és szedik ki az épületromokat, itt is — ott is a nagy széles mezőn ui meg uj holttestre bukkannak. És a mért Segesvárig mindenütt feküsznek már halottak . hol öten, hol tizen, hol ötvenen együtt, — azért még soknak kell lenni az iszap alatt, mert mindegyre találhatni embereket, a kik félőrülten bolygnak az iszapmezön, hogy övéiket, bár halva, lássák még egyszer. A házak helye úgy el van simítva, hogy nem jelöli egyetlen ágas fekvésüket. Ha épitni mer olt valaki újból, még a mesgyéket kijelölni is nehéz lesz. Csordával bolyongnak őrizetlen barmok a mezőn, mert egész családok vesztek ki: telek és barom gazdátlanul maradt. Az iszapba szőrűit állatok megvesztek: ökör, ló, disznó, minden. Le nem irható képe a pusztulásnak ez! A távirati értesülés után azt hitte mindenki, hogy hosszas eső által megáradva valamely jelentékeny folyam vitte véghez ezt a pusztítást. Pedig nem úgy van. Ott foly ugyan a Küküllő, 1000 lépésnyire az elpusztult falutól; szokott is áradozni olykor: de ez alkalommal a Küküllő csendesen folyt partjai alatt. Bún Küküllő megyének azon szegletén fekszik, a hol F. Fejérmegye, Udvarhelyszék és Segervárszéu találkoznak össze, nagyon közel Petőfi sírjához. A falu felett völgy nyúlik el, a melynek hosz- sza hozzávetőlegesen lehet vagy 2000 öl, szélessége sehol sem több 200 ölnél. A község egy része oldalas helyeken foglalt helyet, — másrész a völgytorokban, és annak küküllövölgyi kitágulásában. Más viz ide nem folyhat, csupán a mi saját völgyében gyűl össze. Tehát ily csekély területre tán y4 óránál isrövidebb idő alatt ömlött le ez a roppant vízmennyiség , a mely ily Pompejivé tette a 2000 lelket számláló község egy részét. Az esemény természettani kimagyarázásához nem találok más kulcsot, csupán egyet a kettő közül: vagy összeütődött a völgy fe lett két felhőszakadás, vagy a hegyoromba csapódva omlott le egyszerre nagy, terhes fellegek minden tartalma. Utóbbi is lehetséges , mert a völgy északi oldalán magas, kopár Ci-úcs emelkedik, melyről azt tartják, hogy legmagasabb az ország belsejében. Mindenesetre rendkívülinek kellett történni, mert hiszen nagy zápor és felhőszakadás volt máskor is; de az emberi életet ennek áradásától nem féltette senki. Néhány menekült beszéli, hogy most egyszerre érkezett a tci- jes ár, és növekvőben 5—6 perczig ha volt. A kit egyszer ott ért, azt magával sodorta; menekülés csak véletlen állal lehetett. A körvonalok tisztán mutatják még, hogy a völgy legszűkebb nyílásán, hol az 50 ölnyi lehet, 2 ölnél magasakban járt a viz. Lent a Küküllő hosszú terén is becsapott az ablakon, és a más ablakon kisodort mindent: házi bútort, apró állatot, szereket. Mikor beérkezett ez az ár a Küküllöbe, a Küküllő vize föltolult, visszafelé folyt és kiöntött; egy óra múlva oly lent állott a Küküllő, mint a megelőző forró délben. A veszedelem f. hó 13-án este 7 órakor érkezett. Az emberek házaikba bújtak, aztán házaikkal sodortattak el. Legtöbben fölmásztak a fedélre ; ott úsztak aztán, mig az épület összeomlott, és őket iszapba temeté. Ott még beszélgettek is egymással; tudakoztak a sötétben, hogy melyik kicsoda, aztán bucsuzódtak és átkiabálták, hogy mindjárt együtt lesznek a halált) m. Itt is, ott is csak megszakad; a beszéd a jajkiáltásban, és a közös sorsuak közül egyre kevesebb maradt a reménység számára. A gr. keleti tanító, szép ifjú feleségével és három gyermekével átölelkezve úszott a háza tetején ; egyszerre csak megcsapták a habok, és ö maga egy fűzfára esett, ott megmenekült; felesége és gyermekei szemeláttára fúltak az iszapba. Ilyen jelenetekkel telve volt ez az iszonyú este. B. Szentke- resztiék kifogtak egy zsidónőt, aztán ágyba tették, ápolták. Az asz- szony, a hogy eszmélt, gyermeke után őrjöngött. Hozták a gyermeket is; ö kétségbeesve ölelte magához; melenget e, csókolta álmatlanul egész éjjel; — reggel aztán , a gyermek ébredésével, kitüut, hogy idegen oláh lánykát csókolgatott a szerencsétlen asszony. Aztán látni az öreg Borost, 70 éves, magyar embert, a kinek három háza, felesége, minden gyermeke, minden unokája od i vau! Megjárja magát az iszap közt, aztán az elsepert házak helyére fut ; hiszen cpitni kell gyorsan; hiszen megtalálják már öveit is, és azo kát otthon akarja kinyújtóztatni, elsiratni. Ne épits, szegény öreg; megkönyörül rajtad a jó Isten, és otthon leszesz csakkamar az elve szett kedveseknél! , Nem akarom ezt az alkalmat használni föl , hogy méltán megrójam Küküllöraegye tisztségének példátlan közlönyét, — 13-ikától csak 18-án estére tudta kiküldeni egy szál aljegyzőjét; azt a dúsgazdag urat sem emlitetn, a ki azon siránkozik, hogy adósait elvitte a viz: itt most álljon a részvét, az emberi nemesség följegyzése! B. Szentkereszti Zs. a vihar után rögtön kiment cselédeivel, és övig érő árban gázolva, 15 életet mentett meg. Azután ö is és családja tettek mindent, igazi nemes emberszeretettel. Gr. Haller Fe- rencz, Segesvárszék, Udvarhelyszék, F. Fejér, mind nemesen viselik magukat a megrendítő csapás közt. A járási szolgabiró is teszi kötelességét híven, habár egy hétig hagyta egészen magára megyéje. P. N. A heves-szolnokmegyei orvos-gyógyszerész egylet titkárijelentése Fölolvastatott az egyletnek f. évi május 23-án Szolnokon tartott évi nagygyűlésén. Tisztelt közgyűlés! Az 1869-ik év elején pendítette meg dr. Frantz tagtárs egy orvos-gyógyszerész-egylet létrehozásának eszméjét, mely eszme -nemcsak rokonszeuvvel találkozott, hanem valósult is. Egy év folyt le épen az idő megmérhetlen tengerébe , hogy közakarattal, egyesülve „Heves és K. Szolnok t. c. vármegyék or- vos-gyógyszerész-egyletét“ életbe léptettük; ezen egylet kitűzött czélját az alapszabályokban egész terjedelemben letettük, és igy ma önmagunkkal számot vetve, azon kérdés merül föl: mennyire teleltünk meg az első évben az általunk kitűzött föladatnak? Igaz ugyan, hogy minden vállalatnak kezdete legnehezebb, különösen ott, hol nemcsak anyagi, de szellemi erő is igényeltetik ; de daczára ennek, bátran kimondhatjuk, hogy kezdettől perczig sem tévesztettük szem elől hivatásunkat, s csekély erőnkhöz képest mindent fölhasználtunk, hogy egyletünk országos egyleteink közt méltó helyet foglaljon el, s hogy ez ténynyé vált, világos tanúbizonyságul fölhozhatjuk azon körülményt, hogy ép úgy a magas kormán}7, mint az országos közegészségügyi tanács által fontosabb kerdésekbeni véleményadásra már több ízben fölszólítva levőnk, mi már magában véve az egylet méltó elismerését foglalja magában; s ha talán nagy küzdelemmel is, de a kezdet első nehézségein diadalt aratva, nem kell pirulnunk, ha a lefolyt első évi, bár még szerény működé síinkre visszapillantunk. Az alapszab. X. F. 15. §. értelmében a havi gyűlések pontosan megtartattak, melyeken a havi kór- és időjáraton kiviil, fontosabb kórrajzok lölemlitése mellett, melyek rendesen tudományos vitatkozásokra nyújtanak alkalmat, értekezések is tartattak. A havi kórjáratok hivatalos kimutatás és az egyes tagok nyert észleletei nyomán állapíttattak meg, Eger város és környékére ekkép: 1869. Máj us hó. Himlő mint járvány, a légző és emésztő szervek hurutos bántalma egyes esetekben. Éz alkalommal eszmecsere folytán az oltás kérdése került szőnyegre, a pro és contra tagok fontos érvekkel küzdöttek, mig végre azon indítvány: hogy vitattassék
