Eger - hetilap, 1868

1868-12-10 / 50. szám

426

csatlakoztak a Porta e lépéséhez alapos reményt nyújt arra, hogy a béke ez oldalról nem fog megzavartatni.

A spanyol kormány aggódni kezd a mind sűrűbbé váló köztársasági mozgalmak miatt. A Madridban s több más városban elöfrdult zavargások és tüntetések arra kényszeritették az ideiglenes kormányt, hogy rendeletet küldött az ország összes hatóságaihoz a közrend föntartása végett. A kormány ezen intézkedése nem volt fölösleges. F. hó 5-én ismét voltak és pedig jelentékeny zavargások. Puerto Santa Mariában a népesség egy része fegyvert ragadott, s az átalános szavazatjog utján választott bírák elmozdítását követelte. Hasonló csendzavarások fordultak elő Cadixban is, de a katonaság a fegyveres fölkelőket mindkét helyen legyőzte.

Prima „Gaulois“-ban levelet tett közzé,melyben határozottan tagadja, hogy szándéka volna államcsínyt elkövetni, valamint azt is, mintha ö egy Bourbon-ágnak a spanyol trónra meghívását akarná. A levél a következő figyelemreméltó szavakkal végződik: Az ideiglenes kormánynak van egy jelöltje, a kit nem akar a cortesekre ráerőszakolni, de a kire önmaga szavazni fog; azonban határozatba ment, hogy csak a választás perczében legyen erről szó, s valószínű, hogy e trónjelölt meg fogja nyerni minden párt rokonszenvét.

Izabella királynő tiltakozása hir szerint legközelebb röpirat alakjában megjelenik. Ez az^exkirálynö igazolására, valamint jogai védelmére lesz szánva. 0 ebben kijelenti, hogy nem mondott le, s nem is fog lemondani.

Az „Epoque“ egy meglepő hirt közöl,mely szerint összeesküvés terveztetett a spanyol királyi család ellen : a czél Izabella királyné és az asturiai herczeg megöletése volt; az „Epoque“ különösen megjegyzi: „Ez egyszer nem vélünk tévedni, ha ezen sen- satio-birt megerősítjük.“

Londonban miniszterváltság volt. Disraeli ministerelnök s vele az összes kabinet beadta lemondását. Indokul fölhozatott a kormánynak várható veresége az ír egyházi kérdésben. Az uj kabinet megalakulásával Gladstone bízatott meg.

Az olaszországi kamrák elé nevezetes javaslatok terjesztettek. Ezek egyike szól a polgári jog megadásáról azon olaszokra nézve is, kik a „birodalmiéi még eddig elválasztott pro- vincziákban élnek;“ a másik a Rómában kivégzett két olasz hát- rahagyottjainak nyugdíjjal ellátásáról, a harmadik a papnövendékek katonamentességének megszüntetéséről.

Rómából jelentik, hogy a kormány a kivégzett Monti egyik levelét tette közzé, melyben ez kinyilatkoztatja, hogy bűntársai által elárultatott. Egyszersmind bünbáuatát fejezi ki, a pápa áldásáért esd, s gyermekét kegyelmébe ajánlja.

Levelezések.

Gyöngyös, decz. 6.

Kaszinónk által a sveiczi s felső-olaszországi árviz-károsul- tak javára m. hó 28-án megtartott műkedvelői hangverseny s tánczmulatság minden tekintetben sikerültnek mondható. Az u. n. „terem-alapitó egylet“ helyiségének díszesen, főoldalán Sveicz és Olaszország színe s czimereivel ékített nagy termét, sőt egy kisebbet is, a megjelent nagy és díszes közönség a szorongásig megtölté, melynek csupán női része ülhetett, mert több széket már csak az elférhetés rovására lehetett volna behelyezni. Felül, emelvényen, két nyitott zongora várta a közönséggel együtt a hangverseny megkezdését, melyek egyikéhez Bán és Gráber urak csakhamar leülve, Rossini „Teli Vilmosa“ nyitányának eljátszásával betöltötték a programra 1-ső számát, ez által tapintatosan mintegy Sveicz szabadsághőse emlékének s egyszersmind a nem rég elhunyt nagy mester szellemének adózva. 2-dik szám gyanánt Graszl mérnökkari pénztárnok ur éneklé zongorakiséret mellett, kellemes tenorhangon s a közönség átalános tetszésére a „Te bájos szem“ kezdetű ismeretes románczot; azután Bogdán Eleonóra k. a. játszotta zongorán igen finom előadással Voss K. charn- pagnei gyöngyeit, melyre Pólyák György ur a „Kunokéból egy melódiát s pár közkedvességü népdalt énekelt zongora és tapsok kíséretében; mig végül Barna Amália k. a. Dreyschock egy con- certdarabját, s kihivatván, zongoramesterével négy kézre a Rá- kóczy-indulót játszotta el. Az erre következett tánczmulatság azután legkedélyesebben s fesztelenebből egész reggeli 5 óráig tartott.

Az egésznek rendezésére kiküldött bizottság harmadnapon jelentést adott az anyagi eredményről a kaszinó választmányának, mely szerint belépti jegyekért 299 ft, s magánadakozások

utján 134 ft s 5 frank, összesen tehát 433 frt jött be, mely összegből a 82 ft 60 krra rugó kiadást levonva, tiszta jövedelműi 350 ft s egy 5 frankos arany maradt, a mi mindenesetre szép eredmény. A kaszinó köszönetét is szavazott jegyzőkönyvileg a rendező bizottságnak, s a jövedelmet, felét az olaszországi károsultak, másik felét s az 5 frankot pedig, melyet épen egy sveiczi származású mérnök adott, a sveiczi szerencsétlenek számára a “Hon“ szerkesztőségéhez küldte be.

A felüladakozóknak köszönetét szavaz a bizottság. — Adakoztak: Faragó János 5 ft, Brünauer Izrael 2 ft, Gyöngyösi Soma 2 ft, Klein Fülöp 1 ft, Veisberger Ignácz 2 ft, Mersits János 2 ft, Szenn Soma s neje 3 ft, Salis Catbri 4 ft, Hofbauer Adolf 1 ft, Graczl Sándor 1 ft, Kürthy Antal 2 ft, Hevesy Kabos 5 ft, Beruát Ignácz 1 ft, Móczár János 4 ft, Jakab Géza 1 ft, Barna Márk 2 ft, Hám Jánosné 2 ft, id. Almásy József 10 ft, Malatiszky Antal 3 ft, Malatiszky György 3 ft, Walthern Ferencz 1 ft, Rády Gyula 1 ft, Kovalik Lajos 2 ft, Holczer Károly 1 ft, Minczér János 1 ft, Rédey István 1 ft, Rigó Antal 1 ft, Braun Dávid 1 ft, Kürthy János 2 ft, gr. Szapáry Józsefné 10 ft, Berecz Ferencz 1 ft, Fodor Fló- ris 1 ft, Braumgartner Antal 3 ff, Staud János 1 ft, Újhelyi Mátyásáé 5 ft, Bogdán Jónás 10 ft, Hanisz Imre 5 ft, Hirschl Lipót 1 ft, Dessewffy Jób 4 ft, Szécsi János 2 ft, Szabadhegyi Mihály 2 ft, Szabó Ignácz 2 ft, Kaszap Bertalan 4 ft, Horváth István 4 ft, Forgács Ferencz 1 ft, Borhy Béla 1 ft, Kolossváry László 4 ft, Bárány Károly 2 ft, Cherrier János 2 ft , Mőhbert Albert 3 ft, és Müller N. egy db. 5 fránkos aranyat, vagyis összesen a fönebbi 134 ft s 5 frankot.

Ez alkalommal egy öngyilkossági esetet is közölhetek. Ugyanis Forberger József szepesmegyei születésű, nőtlen, régi postahivatalnok s városunk postájánál évek óta expeditor, ma hajnalra vízzel töltött pisztolylyal főbe lőtte magát; mire észrevették, már elvérzett, s mint mondják, borzasztó volt látni a zúzott s szanaszét szórt fejrészeket. A pénztári készlet a könyvek szerint mutat föl ugyan néhány száz frt hiányt, de az elhaltnak kihelyezve lévő kis tőkéje s állampapirosai fedezvén e deficitet, úgy hiszik, hogy öngyilkosságának oka a szeszes italokkal nagy mér- tékbeni élés okozta betegeskedésében s életuntságbau keresendő.--------------- Kanut.

J

ász-Apáthi, nov. 30.

Midőn e sorokat irom, épen vásárunk van. Vásárral kezdem ugyan, azonban koránt sincs szándékomban a vásárról, a forgalomról s kereskedelmi viszonyokról hosszas és kimerítő diat- ribe-ket írni; —oh az távol van tőlem, mert tudom, hogy a gescbäft számoktól hemzsegő légkörében laikus fejem köny- nyen szédülést kaphat, és mert követem a maximát; „ne sutor ultra crepidam.“ Vásári genre-képekkel sem szolgálhatok, mert érzem, hogy Van Dyck vagy Delacroix ecsetét nem voltam szerencsés örökölhetni, a mit ugyan nagyon sajnálok, mivel látom, hogy a laczi-konyha eredeti alakjai egy Van Dyck genre-képeinek méltó tárgyaiul szolgálandottak; Zaphir tollát is irigylem, mert a ruhaszárító-fonalat áruló czigány- asszonyoktól kezdve föl egész aröfös handléig, mind a legszebb, legvariánsabb alakjait képezhetnék egy életrevaló humoreszk- nek, már csak azért is, mivel tapasztaltam, hogy annyi valótlanságot — tisztelet a kivételeknek — még udvarlás közben sem mondanak el egymásnak az emberek — bocsánat a túlzott őszinteségért, — mennyit egy vásárban hallani lehet. De hát mit is írjak a vásárról ? Azt-e, hogy sár van, vagy hogy a „fremder Wein,“ mely Gőthe „Faust“-jában szerepel, a mint látom, mint mindenütt, úgy itt is nagyon jól esik néhány bornemtermelő borkedvelőnek ? Elég az hozzá, hogy vásár van, s mi fő: hogy Apátiáról akarok i rni. J.-Apáthi egy körülbelül 10,000 lélekkel biró magyar alföldi város; geológiai tekintetben nem mondhatni róla, hogy „leidet an Sand und Stein,“ glébája jó. Mi a cultura szempontját illeti, őszintén beismerjük : hogy ha még a mai kultúra netovábbjának niveau-ján nem állunk is, a mi különben igen természetes előbbi viszonyainknál fogva, de haladunk, s Gőthe brusque „mehr Licht“-jét már csak azért sem lehetne teljes mérvben ránk alkalmazni, mert gőzmalmunkban a mai cultura képvi selöjét bírjuk. Van tehát jeles gőzmalmunk, ehhez közel imposant templomunk, en miniature; lám, mennyire igazolva van itt is, hogy „les extrémes se touchent,“ gőzmalom és templom — anyag és szellem ; mig annak destinátiója a föld és anyag, addig ennek a menny és lélek, amaz a földre mutat, ez az egekre int, s vég- czélunkra irányozza tekintetünket, mintha mondaná, mit Eckarts- hausen oly szépen fejez ki: „Den Läufern steht das Ziel am