Eger - hetilap, 1866

1866-12-13 / 50. szám

IV. évfolyam. 50. szám. Deczember 13-án Előfizetési díj; Kgesz évre . 5 ft - ki Félévre . 2 50 . Vegyedévre . . 1 „ 30 Fgy hónapra- 44 „ EGER, Hirdetésekért minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadá fejébe', minden hirdetésiül 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmit hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Kiöli zcti'scket cl In and •• a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedése s minden cs. kir. postahivatal. Országgyűlési tudósítás. Pest, decz. 11. ** Deák Ferencz indítványa, mint biztosan remélhető volt, a folyó hó 6-án tartott képviselői ülésben nagy többséggel elfo­gadtatott, s ezzel a szükségesnél már is hosszabbra nyúlt vitat­kozás befejeztetett. Tisza indítványa mellett 107, ellene s igy a Deáké mellett 227 képviselő szavazott, 53 nem volt jelen, 3 ro­mán képviselő pedig nem vett részt a szavazásban. Ez eredményt a hazai közönség a mint jogosult reményDyel várta, úgy kétségtelenül örömmel s megnyugvással fogadja. De teljes biztossággal várható, hogy ezen eredmény a Lajtántúl is kellő méltányossággal fog iidvözöltetni mindazok részéről, kik a ki­békülésé a birodalom fennállását és megszilárdítását őszintén óhajtják, — a kormány pedig a magyar nemzet képviselőinek törvényeink alapján leendő őszinte kibékülési szándékát ebben is újból és ismételve fölismervén, mint szívesen reméljük, nem fog késni a-nemzet törvényes és jogos kívánságát teljesíteni, s a fe­lelős minisztériumot kinevezve, alakot adni azon törvényeknek, melyeket a legf. kir. leirat elismert és kimondott. Ezt valószínű­nek és közelebb bekövetkezönek látszik tartani Bismark orgánu­ma a „Nordd. Alig. Z." is, és ettöli félelmében, mint a „P. L1.“ tegnapi száma Írja, miután kevéssel ezelőtt a magyarokat sikertele­nül igyekezett izgatni, most egyszerre köpönyeget fordít, és Deák indítványának elfogadása alkalmából a bécsi kormányra akar és siet hatni, és a nemzet jogos kivánatainak nemteljesitésére buzdítani! Az öt napig tartott vitatkozás alatt, melyekben több mint hatvan szónok vett részt, a veszélyeket, — melyeknek nemzeti ön­állóságunk a jelen helyzetben, midőn Európában a latin, német és szláv nemzetiségek egyesülésre és ezáltal kizárólagos uralomra törekednek, — kitéve van, mindannyian elismerék, még azok is, kik különben egyik inditványnyal sem valának megelégedve, mani- festumot óhajtottak volna, s más közösügyet nem ismernek, mint szomszéd és szomszéd között van, mely a határszabályozásban, ablakvágásban, Duna szabályozásában, miért nem még a levegő elzárásában is stb. nyilatkozik. A vitatkozás sarkpontja tehát főleg azon nézet körül forgott, hogy mig a baloldal a veszélye­ket úgy vélte legjobban elháríthatni, hogy részéről közre nem működik, addig a jobboldal reményében nem csüggedve, tovább is munkálkodni, s akként azok elhárítására közreműködni akart, igy hivén teljesíteni mind a veszélyben forgó haza iránt köteles­ségeit, mind pedig megfelelni küldőik bizalmának. Tisza Kálmán a szavazás előtt indítványa mellett a ház­szabályok értelmében még egyszer szót emelt, és meg nem tagad­ható ékesszólással igyekezett az indítványa ellen felhozott állí­tásokra megfelelni, kijelentvén, hogy indítványa a szakítást nem foglalja magában. Utána Deák Ferencz szólott, a ház zajos helyes­lései között mondván el beszédét, mely azért volt épen oly nagysze­rű, azért oly nagy hatású, mert az ékesszólás minden keresett virá­ga nélkül államférfiúi higgadsággal tárgyalja a szőnyegen levő I kérdést, és a meggyőződés ellenállhatlan hangján mondja ki vé­leményét, és mert természetes, mert szívből jő, hatása nagy, meggyőző. — Deák remél és bízik az alkotmány, a jogfolytonos­ság teljes visszaállításában, és e reményről nem mer, nem tud végképen lemondani, hiszen, mint mondá, e remény mindenünk; ezt ö nem löki el magától; legyen e remény sugara bármily gyenge, azt önmaga sem saját kebelében, sem másokéban elölni nem fogja; s bizonyára Deák Ferenczczel a nemzet is remél, s bízik a jobblétben. E reménynyel bocsátotta el képviselőit a tör­vényhozás asztalához; e reményben követi figyelmével működé­seiket; e reményben szereti hazáját is , mert remény nélkül nincs szeretet, és ha volna is, az csakhamar kihalna a leglángolóbb ke­belből és a legszentebb ügy iránt is ! Még a képviselöház határozatát csupán az esti lapok kö­zölték, s már is egy sajnálatos körülmény zavarta meg az e ha­tározat feletti jogos örömet, elégliltséget. Este a baloldal fák­lyásmenettel tiszteltetett meg, állitólag az egyetemi ifjúság neve alatt. Az egész ugyan nagyon fényesen nem sikerült, az egyetemi ifjúság többsége hosszú névsorokban tiltazik a „Pesti-Naplóban,“ mintha abban résztvett volna; méltán kérdhetni tehát: ki rendez­te azt ? De bárki rendezte volna is, mindig sajnálandó és jogo­sulatlan a törvényes többség ellen való ilynemű tüntetés. Pest város polgársága és lakossága ennek folytán igen nagysze­rűen akart tisztelegni Deáknak, a készületek már meg is történtek, de Deák határozott és ismételt kérésére e szán­déktól később elállottak. A „N. Fr. Pr.“ szerint, Deák igy nyilat­kozott volna: „Nem jó a közösügyeket az utczákon tárgyalni, ez megtörténhetik oly időben, midőn a közélet szünetel, de most az ország képviselőinek’gyiilésezése alatt szükségtelen. Ha van gyű jt­ve valami pénzösszeg, úgy ez fordittassék inkább jótékony czélra.“ A folyó hó 7 én tartott képviselői ülésben megválasztott felirati bizottmány tagjai: Deák Ferencz, Andrássy Gyula gróf, Szentkirályi Mór, Zeyk Károly, Csengery Antal, Gozsdú Manó, Vay Lajos báró, Gorove István, Eötvös József báró, Lónyai Meny­hért, Mikó Imre gróf, Somssich Pál, Kemény Zsigmond báró, Bezerédy László, és Rannicber Jakab, gyorsan elkészítették a felirati javaslatot, úgy hogy ma 12 órakor a képviselöházban elő­terjesztethetett. Tárgyalási napirendre a felirati javaslat f. hó 15-re tűzetett ki, s minthogy hirszerint az minden hosszabb vitat­kozás nélkül el fog fogadtatni, bizton remélhetni, hogy a főrendi­ház is hozzájárulván és egész terjedelmében elfogadtatván, az még az ünnepek előtt Ö Felségének benyujtathatik. (A javaslatot alább egész terjedelmében közöljük. Szerk.) A hírlapok szerint Heves és Ktilső-Szolnok t. e. vármegyék képviselői közül Tisza indítványa mellett szavaztak: Almásy Sán­dor, Csiky Sándor, Nánássy Ignácz, Papp Pál, és Pétery Károly, azonban a 7-én tartott ülésben Nánássy Ignácz óvást tett, és ki­jelenté, hogy neve Tisza indítványa mellé, tévedésből Íratott, mert ö nemmel s igy ellene szavazott. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom