Eger - hetilap, 1866

1866-12-13 / 50. szám

IV. évfolyam.

50. szám.

Deczember 13-án

Előfizetési díj;

Kgesz évre .

5 ft - ki

Félévre

. 2 50 .

Vegyedévre .

. 1 „ 30

Fgy hónapra- 44 „

EGER,

Hirdetésekért

minden hasábzott sorhely után 4, bélyegadá fejébe', minden hirdetésiül 30 kr fizettetik.

Politikai s vegyes tartalmit hetilap, megjelenik minden csütörtökön.

Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Kiöli zcti'scket cl In and •• a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedése

s minden cs. kir. postahivatal.

Országgyűlési tudósítás.

Pest, decz. 11.

** Deák Ferencz indítványa, mint biztosan remélhető volt, a folyó hó 6-án tartott képviselői ülésben nagy többséggel elfogadtatott, s ezzel a szükségesnél már is hosszabbra nyúlt vitatkozás befejeztetett. Tisza indítványa mellett 107, ellene s igy a Deáké mellett 227 képviselő szavazott, 53 nem volt jelen, 3 román képviselő pedig nem vett részt a szavazásban.

Ez eredményt a hazai közönség a mint jogosult reményDyel várta, úgy kétségtelenül örömmel s megnyugvással fogadja. De teljes biztossággal várható, hogy ezen eredmény a Lajtántúl is kellő méltányossággal fog iidvözöltetni mindazok részéről, kik a kibékülésé a birodalom fennállását és megszilárdítását őszintén óhajtják, — a kormány pedig a magyar nemzet képviselőinek törvényeink alapján leendő őszinte kibékülési szándékát ebben is újból és ismételve fölismervén, mint szívesen reméljük, nem fog késni a-nemzet törvényes és jogos kívánságát teljesíteni, s a felelős minisztériumot kinevezve, alakot adni azon törvényeknek, melyeket a legf. kir. leirat elismert és kimondott. Ezt valószínűnek és közelebb bekövetkezönek látszik tartani Bismark orgánuma a „Nordd. Alig. Z." is, és ettöli félelmében, mint a „P. L1.“ tegnapi száma Írja, miután kevéssel ezelőtt a magyarokat sikertelenül igyekezett izgatni, most egyszerre köpönyeget fordít, és Deák indítványának elfogadása alkalmából a bécsi kormányra akar és siet hatni, és a nemzet jogos kivánatainak nemteljesitésére buzdítani!

Az öt napig tartott vitatkozás alatt, melyekben több mint hatvan szónok vett részt, a veszélyeket, — melyeknek nemzeti önállóságunk a jelen helyzetben, midőn Európában a latin, német és szláv nemzetiségek egyesülésre és ezáltal kizárólagos uralomra törekednek, — kitéve van, mindannyian elismerék, még azok is, kik különben egyik inditványnyal sem valának megelégedve, mani- festumot óhajtottak volna, s más közösügyet nem ismernek, mint szomszéd és szomszéd között van, mely a határszabályozásban, ablakvágásban, Duna szabályozásában, miért nem még a levegő elzárásában is stb. nyilatkozik. A vitatkozás sarkpontja tehát főleg azon nézet körül forgott, hogy mig a baloldal a veszélyeket úgy vélte legjobban elháríthatni, hogy részéről közre nem működik, addig a jobboldal reményében nem csüggedve, tovább is munkálkodni, s akként azok elhárítására közreműködni akart, igy hivén teljesíteni mind a veszélyben forgó haza iránt kötelességeit, mind pedig megfelelni küldőik bizalmának.

Tisza Kálmán a szavazás előtt indítványa mellett a házszabályok értelmében még egyszer szót emelt, és meg nem tagadható ékesszólással igyekezett az indítványa ellen felhozott állításokra megfelelni, kijelentvén, hogy indítványa a szakítást nem foglalja magában. Utána Deák Ferencz szólott, a ház zajos helyeslései között mondván el beszédét, mely azért volt épen oly nagyszerű, azért oly nagy hatású, mert az ékesszólás minden keresett virága nélkül államférfiúi higgadsággal tárgyalja a szőnyegen levő I

kérdést, és a meggyőződés ellenállhatlan hangján mondja ki véleményét, és mert természetes, mert szívből jő, hatása nagy, meggyőző. — Deák remél és bízik az alkotmány, a jogfolytonosság teljes visszaállításában, és e reményről nem mer, nem tud végképen lemondani, hiszen, mint mondá, e remény mindenünk; ezt ö nem löki el magától; legyen e remény sugara bármily gyenge, azt önmaga sem saját kebelében, sem másokéban elölni nem fogja; s bizonyára Deák Ferenczczel a nemzet is remél, s bízik a jobblétben. E reménynyel bocsátotta el képviselőit a törvényhozás asztalához; e reményben követi figyelmével működéseiket; e reményben szereti hazáját is , mert remény nélkül nincs szeretet, és ha volna is, az csakhamar kihalna a leglángolóbb kebelből és a legszentebb ügy iránt is !

Még a képviselöház határozatát csupán az esti lapok közölték, s már is egy sajnálatos körülmény zavarta meg az e határozat feletti jogos örömet, elégliltséget. Este a baloldal fáklyásmenettel tiszteltetett meg, állitólag az egyetemi ifjúság neve alatt. Az egész ugyan nagyon fényesen nem sikerült, az egyetemi ifjúság többsége hosszú névsorokban tiltazik a „Pesti-Naplóban,“ mintha abban résztvett volna; méltán kérdhetni tehát: ki rendezte azt ? De bárki rendezte volna is, mindig sajnálandó és jogosulatlan a törvényes többség ellen való ilynemű tüntetés. Pest város polgársága és lakossága ennek folytán igen nagyszerűen akart tisztelegni Deáknak, a készületek már meg is történtek, de Deák határozott és ismételt kérésére e szándéktól később elállottak. A „N. Fr. Pr.“ szerint, Deák igy nyilatkozott volna: „Nem jó a közösügyeket az utczákon tárgyalni, ez megtörténhetik oly időben, midőn a közélet szünetel, de most az ország képviselőinek’gyiilésezése alatt szükségtelen. Ha van gyű jtve valami pénzösszeg, úgy ez fordittassék inkább jótékony czélra.“

A folyó hó 7 én tartott képviselői ülésben megválasztott felirati bizottmány tagjai: Deák Ferencz, Andrássy Gyula gróf, Szentkirályi Mór, Zeyk Károly, Csengery Antal, Gozsdú Manó, Vay Lajos báró, Gorove István, Eötvös József báró, Lónyai Menyhért, Mikó Imre gróf, Somssich Pál, Kemény Zsigmond báró, Bezerédy László, és Rannicber Jakab, gyorsan elkészítették a felirati javaslatot, úgy hogy ma 12 órakor a képviselöházban előterjesztethetett. Tárgyalási napirendre a felirati javaslat f. hó 15-re tűzetett ki, s minthogy hirszerint az minden hosszabb vitatkozás nélkül el fog fogadtatni, bizton remélhetni, hogy a főrendiház is hozzájárulván és egész terjedelmében elfogadtatván, az még az ünnepek előtt Ö Felségének benyujtathatik. (A javaslatot alább egész terjedelmében közöljük. Szerk.)

A hírlapok szerint Heves és Ktilső-Szolnok t. e. vármegyék képviselői közül Tisza indítványa mellett szavaztak: Almásy Sándor, Csiky Sándor, Nánássy Ignácz, Papp Pál, és Pétery Károly, azonban a 7-én tartott ülésben Nánássy Ignácz óvást tett, és kijelenté, hogy neve Tisza indítványa mellé, tévedésből Íratott, mert ö nemmel s igy ellene szavazott.

■