Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 II. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Nagyszalontai Egyházmegye
OS NAGYSZALONTAI EGYHÁZMEGYE 80 mentem s. lelkésznek, de még ez év október 23-án meghívott egyhangúlag a magyarhomorogi egyház. Rendes lelkipásztori szolgálatomat Magyarhomorogon 1939. január 1-én kezdtem meg. Születtem 1909. február 7-én Mátészalkán. Az elemi iskolát Vaján /Szabolcs megyében/ és Nyírbátorban /Szabolcs m./ végeztem. A középiskolát a nyírbátori r. kath. gimnáziumban és a kisvárdai állami reálgimnáziumban. 1930 júniusában érettségiztem. A theológiát Sárospatakon és Debrecenben végeztem. Sárospatakon alapvizsgáztam, Debrecenben káplániztam és papi vizsgáztam. Segédlelkész voltam még Magyarhomorogot megelőzően Mátészalkán, Dombrádon, Kisvárdán és Mándokon. Feleségem Somogyi Margit néh. Somogyi József volt Dombrádi lelkipásztor és Szobonya Izabella leánya. Házasságkötésünk ideje: 1939. április 18. Dombrád. * Mezőgyán Téglás Ferenc (Vitéz) 1893. október 5-én született Székelyudvarhelyen. Szülei: Téglás József és Csont Anna. Népiskolába járt Segesváron két évet, az I—II. osztályokat, a III— ÍV. osztályokat Kolozsváron részben református és részben állami népiskolában. Gimnáziumi tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban kezdte és ott is fejezte be. Azután a kolozsvári theológiára iratkozott be. Közben 1914-ben önként jelentkezett katonának és részt vett az 1914- 1918-as világháborúban, harctéren az első vonalban 3 évet szolgált és mint honvéd tüzér hadnagy szerelt le 1918. december 20-án Kolozsváron. Részt vett a Székely hadosztály megalakításában is. A forradalom alatt páncélvonatnál teljesített szolgálatot, mint az ágyús osztag parancsnoka. A világháborúban a harctéri szolgálataiért megkapta az I. osztályú nagy ezüst vitézségi érmet és azután a II. osztályú kisezüst vitézségi érmet kétszer, a Károly csapatkeresztet. Leszerelése után lelkészi szolgálatra jelentkezett Kolozsváron Nagy Károly püspök úrnál, aki Siménfalvára /Udvarhely megye/ helyezte ki, onnan 1919. május elsején felrendelte Kolozsvárra a Magyar utcai templom esperes lelkészéhez. Barabás Samu oldala mellett esperes-hitoktató s. lelkésznek. Hitoktatást végzett a Márianum r. kath. nőnevelő intézetbe járó ref. növendékeknél. Tanított a leány elemi, polgári, gimnáziumi és tanítóképző intézeti növendékeknél. 1919. november havában a megszállás alatt lévő Kolozsvárról az oláh katonai hatóság kiutasította, mert szervezkedésben vett részt. 1919. november 12-én Budapestre érkezett, ahol Petri Pál dunamelléki 441
