Szabadi István (szerk.): Tiszántúli református lelkész-önéletrajzok 1942-1944 I. kötet. - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 18. (Debrecen-Nagyvárad, 2016)
Beregi Egyházmegye
es BEREGI EGYHÁZMEGYE so beregszászi gimnáziumba íratott be. Itt elvégezvén az I—VIII. osztályt, 1908- ban érettségi vizsgát tettem. Theológiára a debreceni főiskolára iratkoztam be 1908. szeptember hóban, ahol a négy évfolyamot 1912-ben elvégeztem. 1912. szeptember 14-én az első lelkészképesítő vizsgát ugyancsak Debrecenben lettem és a beregardói ref. egyházba nevezett ki a püspök úr segédlelkésznek, Pataky Imre lelkész mellé. Itt voltam 1913. szeptember 1-ig, amikor a kassai egyház meghívására átmentem a tiszáninneni ref. egyházkerületbe, a tudós Révész Kálmán esperes-lelkész mellé. Itt töltöttem a további segédlelkészi éveimet, s innen mentem 1914. szept. 21-én a világháború kitörésének kezdetén Debrecenbe, a második lelkészképesítő vizsgára. Ekkor történt az eddig még a történelemben példátlan esemény, hogy a papi vizsgálatra jelentkező 30 ifjú lelkipásztor lemondván törvény biztosította hadmentességi jogáról, felajánlottuk fegyveres szolgálatunkat a haza védelmére. Segédlelkészségem alatt rendeltek be 1914. októberében a kassai hadtest kötelékébe tábori lelkészi szolgálatra, a harctérre eltávozó aktív tábori lelkész helyett. Ezen helyőrségi és kórházi szolgálatomat az egyházi rendes szolgálat mellett végeztem 1916. szeptemberéig, amikor e hó 29-én a kassai magyar királyi Javító-nevelő Intézet lelkészévé neveztek ki. Ez időtől fogva atyai lag szeretett főnököm, dr. Révész Kálmán mellett, mint az egyház másodlelkésze, majd a rokkantkórház kirendelt lelkésze működtem. 1918. október havában, a szomorú emlékű forradalom kitörésekor, majd a város cseh megszállása folytán rendes javítóintézeti lelkészi állásomból minden fizetés nélkül elbocsáttattam. Ekkor ért súlyos betegségemből történt felépülés után az egyházi másodlelkészi csekély fizetés mellett mint könyvkereskedő-cégnél teljesített könyvelő szolgálatból tartottam fenn az akkor már háromtagú családomat, majd 1919. szeptemberétől magántanítványok vállalásából eredő jövedelemből tengettük életünket. 1919. október végén az igazságügyi minisztériumban nyertem beosztást, segédfogalmazói minőségben. Ezen hivatalomat a legnagyobb nehézségek mellett csak két hónapig tudtam betölteni, mert Kassán lakó családomat a csehek állandóan háborgatták távollétem miatt, nemkülönben a román megszállás alatt lévő Budapesten lakást családom részére nem tudtam biztosítani. 1920. március havában kaptam meghívást a megüresedésben lévő nagylónyai lelkészi állásra. A meghívást elfogadtam, az ugyancsak Lónyához tartozó tanyán lakó szüleim kérésére, s 1920. április 20-án a csehek által Kassáról történt kiutasítás után elfoglaltam, s azóta itt működöm lelkipásztori minőségben. Javítóintézeti lelkésszé történt kinevezésem után 1916. november 4-én megnősültem, elvettem Szentiványi Mihály debreceni M.A.V. főfelügyelő Jolán nevű lányát. 1917. október 14-én Jolán nevű leánygyermekkel áldotta meg a jó Isten boldog családi életünket. 1922. május 22-én Nagylónyán született Endre Tibor nevű fiúgyermekünk, 1923. november 9-én pedig Márta 89
