Balogh Béla: A máramarosszigeti református líceum története - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 17. (Debrecen, 2013)
III. AZ ISKOLA 1851 ÉS 1921 KÖZÖTT
gimnazisták három csoportban, heti két órában a minisztérium által összeállított és a szigeti főgimnázium órarendjébe beépített program alapján dolgoztak. Mindhárom csoport tevékenysége „rendgyakorlatok, szabadgyakorlatok és szergyakorlatokból” tevődött össze és a csoportot alkotó diákok fejlettségének megfelelő adétikai és szertornái tevékenységből, birkózásból és katonagyakorlatokból állt össze. Az 1887-88-as tanévtől a testnevelést a főgimnázium mind a nyolc osztályára kiterjesztették. A tanulók mostantól négy csoportban gyakoroltak. Míg az első két csoportban (I- IV. osztály) „osztálytornázási rendszer”, a felsőbb éveseknél „csapat tornázás” szerint zajlottak az órák. A tanév kezdetekor és ennek végén méréseket végeztek és az eredmények alapján minden tanulónál egyenként állapították meg a húzó-, feszítő-, valamint a törzs- és lábizom erejében történt változást. A tanév végén - adataink alapján - első alkalommal tornaversenyt is tartottak, 1894 nyarán pedig iskolai torna-versenyvizsga volt és az eredmények alapján a kiválók szertornából, táv- és magasugrásból, mászásért és „erőmű-tornázásért” jutalmat is nyertek. Országos szinten egyébként 1891-től kezdve szervezték meg a gimnazisták első versenyét. Ezt aztán minden második évben megújították, míg a közbeeső években Kassa, Kolozsvár, Pozsony és Szeged központokban kerületi megmérettetés zajlott. A szigeti líceum gimnazistái az 1895-96-os tanévben vettek részt először az országos versenyeken. A 22 résztvevő közül hárman érmet is szereztek: 200 méteres síkfutásban és függeszkedésben a líceumisták gyűztek, magasugrásban pedig másodikok lettek. Időközben évente az iskolai versenyeket is megtartották. Az 1897-98-as tanévben Szatmárnémetiben is körzeti versenyt tartottak, ahol a szigeti líceumot 25 főgimnazista képviselte: innen két első, egy második és újból két harmadik díjjal tértek haza. Az 1901 májusában Budapesten megrendezett országos versenyen 24-en vettek részt és ismét érmekkel: egy első, egy második és két harmadik díjjal tértek vissza Szigetre. Időközben 1897-ben a főgimnázium V.-VIII. osztályos diákjai, 61 taggal TORNAKÖRT alapítottak, akik a kötelező heti két órán kívül újabb két órán át, Bartha János líceumi tornatanár irányításával tovább dolgoztak. A tornakor taglétszáma 1906- 1907-re 65-re gyarapodott. Részvételükkel 1904 júniusában intézeti tornaverseny volt. Az eddigi eredmények értékelésekor azt is figyelembe kell venni, hogy 1904-ig a líceumnak nem volt saját tornaterme: nyáron a szabadban, télen és rossz idő esetén, főként az alsóbb osztályosok, a tanteremben végezték, amit lehetett. A XIX. század végén és egészen 1904-ig Máramarosszigeten csupán az állami tanítóképzőnek volt tornaterme, ahol évi használati díj ellenében, főként az országos versenyek beindulása utántól, a líceum felsőbb osztályai és a tornakor tagjai is gyakorolhattak. Az új tornaterem felépítésére kiírt pályázatot a Fried testvérek nyerték és nyomban 1904 márciusa és decembere között az építéssel, villanyvilágítás bevezetésével el is készültek. A következő év januárjában a fővárosi Koperniczki Pál „tornaszer készítő és aszta-76
