Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Sass Kálmán, Érmihályfalva, Érmelléki em

Sass Kálmán Érmihályfalva, Érmelléki era. Születtem Gálospetriben 1904. április 17.-én. Mindkét felmenő ágon egész a reformációig református magyar családból. Régi idők óta a családból állandó­an volt valaki az egyház szolgálatában, mint lelkész, vagy tanitó. Apám a világháborúban elvesztettem, édesanyám 14 éves koromban Íratott be betegségem miatt a Máramarosszigeti Református Líceumba 1917. esztendő­ben. Egy év múlva a közélelmezési nehézségek miatt édesanyám a Nyírbátori Minorita Klastrom iskolájába vitt, ahol mint jeles tanuló a III. osztályt 3 hét alatt szintén jelesen letettem, majd a IV. elvégzése után mivel a románok meghúzták a trianoni határt, visszakerültem, s az V. osztályt mint magánta­nuló Érmihályfalváról Nagykárolyban végeztem. A VI.—VII. osztályt a nagy­károlyi piarista gimnáziumban jártam, a VIII. osztályt az időközben megszűnt piarista gimnázium helyett Vasile Lukaciu állami gimnáziumban végeztem és az érettségimet ott tettem le román nyelven jó eredménnyel. A Theologiára ke­rültem édesanyám kérésére, s Kolozsváron végeztem el, ahol mindkét lelkészi vizsgát jó eredménnyel tettem le. Tanáraim közül különösen nagy nevelői hatással volt reám dr. Kecskemé­ti István és dr. Tavaszi Sándor. Az első lelkészi vizsga után a Domahidi család­hoz kerültem Domahidára nevelőnek és egyben segédlelkésznek. Egy évi itteni szolgálatom után kikerültem a bázeli egyetemre, ahol két esztendőt töltöttem, s főképen a bibliai tudományokkal foglalkoztam. A nyári időben Német or­szágban, Svájcban segédlelkészkedtem és mint utazó titkár kerestem kenyerem. Itt a Welti famíliával kerültem kapcsolatba, akik saját gyermeküknek tekint­vén, magukhoz vettek, s igy velők Svájc, Németország, Francia- és Olaszország nagy részét bejárhattam és megismerhette. Az ótestamentumi tudományokból professzoraimtól dicsérő oklevelet nyertem. A magyar diákok számára két stipendiumot létesítettünk és Welti famílián keresztül igensok előkelő svájci család került kapcsolatba az erdélyi és ma­gyarországi református egyházakkal, kiket magyarországi és erdélyi tanul­­mányutjaikon én kalauzoltam. Sok szegény egyház lelkésze és tanítója áldja az ajándékozásban gazdag svájci családokat. A nagyváradi püspök rendeleté­re visszakerültem Svájcból és a Püspök káplánja lettem. A váradi ifjúsági mun­kát megszerveztem, számos egyesületet megalapítottam. Épen újra külföldre akartam menni, amikor a lerongyolódott mezőtelegdi egyház meghívott lelki­155

Next

/
Oldalképek
Tartalom