Szabadi István (szerk.): Itt viharzott át felettünk... I. Református lelkész-önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból, 1942-ből - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 15. (Debrecen, 2008)

Várkonyi-Szilágyi Imre, Nagygéc, Szatmári em

tanitóképzőintézetben 1931 jun. 26 án szerezte meg és aki 1941 febr. 24 óta a nagygéci ref. elemi iskola egyik tanitója.

Apósomnak, mint vitéznek fiu-várományosa nem lévén (feleségem egyetlen éló' gyermeke volt), mint leányának férjét várományosként engem avatott vitézéé Kormányzó Úr O Főméltósága 1934 júniusában, a Margitszigeten tartott ünnepélyes vitézi avatáson. Családnevemet „Várkonyi”-ra kellett változtatnom belügyminiszteri engedéllyel, ugyanakkori belügyminiszteri rendelet megengedte, hogy nevemet „Várkonyi-Szilágyi” alakban használhassam. A Kormányzó Úr Ő Főméltósága 1941 jul. 3-án tartalékos tábori lelkésznek kinevezett; 1940 jul. i-től 1940 szeptember 5-ig Kassán, mint táb. lelkész, katonai szolgálatot teljesítettem.- Egyébként az Erdélyi Emlékérem tulajdonosa vagyok —

Házasságunkat az Ur sokáig nem áldotta meg gyermek áldással, mig 1940 október 30-án megérkezett a várva várt vendég, elsőszülött gyermekünk: Judit Katalin. Kitartó imádságunkat meghallgatta az Ur: áldott legyen az ő szent neve!

Nagygéc, 1942 junius 29

vitéz Várkonyi-Szilágyi Imre református lelkipásztor.

177