Könyves Tóth Mihály: Emlékirat a Tiszántúli Református Egyházkerület életéről (1855) - Editiones Archivi Districtus Reformatorum Transtibiscani 5. (Debrecen, 1996)

II. rész Szertartási szempontból

kis asztalkára. Még egy pár fertályt beszélgettünk, s ezalatt alkalmam nyílt nehány szót magánosán váltani a méltóságos úrral, kinek is megmondám hogy a matrikuláris beírásnak taxája tiz krajcár, ez öszveget majd küldje el hozzám a legényétől; a mi a kcrcsztség hivatalos kiszolgáltatását illeti, ez lclkészi kötelességem, s a keresztelést nem pénzért tesszük, de ingyen mint az egyháznak illy célra kibocsátott szolgái; a mi végre alkalomszerű beszédem sikerét s eredményét tárgyazza, e tekintetben jutalom az elért cél, a benső érzést pedig és áhitatos részvétet legyen szives "a ki nem fizethető dolgok sorába helyezni". - Eljövetelemkor már a méltóságos úr batárjába kellett ülnöm, az én kocsim rég haza küldetett. Másnap a tiz krajcárt maga hozta el hozzám az úraság; három hét múlva feleségével s a keresztanyával jöttek hozzám látogatóba, s emlékül egy csinos ezüst billikomot hoztak, mellyen a keresztelési nap volt felmetszve. - Mennyire porig sűllyedendett az én egyházi hivatalom, ha az elbeszélt esetben mohón teszem zsebre a húsz pengő forintot. Mennyire emelkedett beszédem maradandó becse midőn azt nem kifizethetőnek nyilvánítottam. Ezért ismétlem boldog a lelkész, ha évdijja elégséges arra, hogy őt képessé tegye távol tartózkodni a kapzsiságtól s nem bocsátani áruba az egyházi cselekvényt.

Egy másik példa jellemezze a gyöngédséget. Egy íofo Úr alig költözött be újonnan épült gyönyörű házába, csakhamar lebetegedett a nője, s szült fiat. Keresztapja egy bécsi nagykereskedő volt, keresztanyja ugyanennek a neje. Itt is igen kedvező sikerrel hatott az alkalomszerű beszéd, - s a keresztelés

231