Egység, 2021 (31-32. évfolyam, 138-149. szám)
2021-02-01 / 139. szám
2021 FEBRUÁR | egység 31 KONYHA | MISPÓHE Ha nincs liszt, nincs Tóra Nincs talán még egy olyan alapanyag, mint a liszt, melyről a Tóra ilyen sokat beszél, és melynek ilyen sokféle használatát mutatja be, írja elő vagy éppen tiltja meg, attól függően, hogy az évnek mely időszakában vagy hol tartózkodunk. Legyen szó különféle áldozatokról, ünnepekről vagy arról, hogy Ávráhám ősapa hogyan fogadta a vendégeit, a kenyér, illetve alapanyaga, a liszt, vagy általában a gabona, előkelő szerepet tölt be. DÉNES ANNA ÍRÁSA A Tóra, illetve a háláchá, a zsidó jog és törvénykezés számtalan helyen foglalkozik a liszttel kósersági és egyéb vallási szempontból. A liszt központi szerepet játszik a peszáchi törvényekben, de a Szentélyben is fontos szerepet töltött be, ezért a Szentélyben bemutatott áldozatokkal kapcsolatos törvények között is megtaláljuk, és természetesen a hétköznapi életben is sokféle parancsolatot kell észben tartanunk, ha a konyhánkban liszttel foglalkozunk, mind a tárolás, mind pedig a felhasználás szempontjából. Az alábbiakban Peszách, a kovásztalan kenyér ünnepének közeledtével, ezekkel a témákkal foglalkozunk. Ezt olvassuk a Misna Ávot (Atyák) traktátusában: Elázár ben Ázárjá rabbi mondta: „Ha nincs liszt, nincs Tóra, ha nincs Tóra, nincs liszt” ( Atyák 3:17.) Bölcseink ezt így magyarázták: csak a spirituális (Tóra) és a materiális (liszt) szükségletek együttes kielégítése képes megteremteni a teljes és kiegyensúlyozott életet. Az egyik a másik nélkül nem lehet egész. A Tóra utat mutat, és mindig emlékezetünkben tartja létezésünk okát és értelmét, ám ahhoz, hogy létezhessünk, szükségünk van néhány alapvető dologra, például élelemre. A liszt, az egyik legelemibb élelmiszer-alapanyag, tökéletesen alkalmas arra, hogy ezt az egyensúlyt illusztráljuk. Az, aki nem foglalkozik alapvető testi igényeinek kielégítésével, nem tud a Tórának megfelelő életet élni, ám az sem élhet teljes életet, aki elhanyagolja a lelki, spirituális szükségleteit, hiszen a fizikai örömök soha nem elégíthetik ki a lélek szükségleteit. FINOMLISZT – DURVA LISZT A Talmud (Joma 38a.) elmeséli, hogy a Szentély korá ban a Garmu család volt a színkenyerek elkészítésének mestere. A bölcsek arra kérték őket, hogy tanítsák meg az embereknek a titkot, hogy hogyan kell elkészíteni a aranyból készült sulchán lechem hápánim , színkenyerek asztalára szánt tésztát, ám ők ezt visszautasították, és ezért elbocsátották őket. Szakembereket hoztak helyettük Alexandriából, de egyikük sem tudta úgy kiemelni a kenyereket a sütőből, ahogyan a Garmu család tagjai, és akárhogyan is próbálkoztak, a kenyerek, melyek korábban egy teljes héten át frissek maradtak, mindig megavasodtak a hét végére. Így aztán visszahívták a Garmu családot, hogy ismét legyen megfelelő színkenyér a Szentélyben. Amikor megkérdezték a család tagjait, hogy miért nem árulják el senkinek a titkot, így feleltek: „Tudjuk, hogy a Szentélyt lerombolják majd, és attól tartunk, hogy ha illetéktelenek is megtudják, hogyan készül a színkenyér, bálványimádásra használják majd.” A színkenyér különlegesen tiszta, többször átszitált finomlisztből készült. A Garmu család tagjai ezért soha nem ettek finomlisztből készült kenyeret, mindig durva lisztet használtak, hogy senki ne vádolhassa meg őket azzal, hogy esetleg a színkenyér lisztjét használják fel saját céljaikra. LISZTÁLDOZAT A Tóra több helyen említi, Mózes harmadik könyvében egy helyen például így olvashatunk róla: Ez pedig az ételáldozat tana: Vigyék azt Áron fiai az Örökkévaló színe előtt az oltár elé. És vegyen le abból markával, az ételáldozat lánglisztjéből, meg olajából és minden tömjént, ami az ételáldozaton van és füstölögtesse el az oltáron kellemes illatul... Ami pedig megmarad belőle, azt egyék meg Áron és fiai; kovásztalanul egyék meg, szent helyen, a gyülekezés sátorának udvarában egyék meg azt... Ez Áronnak és fiainak áldozata, amelyet áldozzanak az Örökkévalónak, amely napon fölkenik őt: egy tized éfá [mértékegység] lángliszt ételáldozatul; állandóan, felét reggel és felét este. Tepsiben, olajjal készíttessék el, lágyra főzve vidd azt; a földarabolt ételáldozatnak süteményét áldozd kellemes illatul az Örökkévalónak. ( 3Mózes 6:7-14.)
