Egység, 2019 (29-30. évfolyam, 114-125. szám)

2019-12-01 / 125. szám

egység | 2019 DECEMBER 30 MISPÓHE | KONYHA egység | 2019 DECEMBER 30 MISPÓHE | KONYHA A Tóra mint a szakácskönyvek FORRÁSMUNKÁJA 2. rész A Tóra, mint a világ rendjét leíró gyakorlati kézikönyv, sokat foglalkozik azzal, hogy mit, mikor és hogyan ehetünk vagy nem ehetünk. Ezek a kóserság alapszabályai, melyek közül számos pa­rancsolattal már foglalkoztunk cikkeinkben. A száraz törvények mellett nem egy tórai történetből értesülünk arról, hogy mit ettek őseink, legyen szó az elsőszülöttségért adott lencséről, az egyiptomi kivonuláskor fogyasztott maceszről vagy a pusztai vándorlás során hulló mannáról és az egyiptomi húsosfazék utáni vágyakozásról. Sorozatunk második része. DÉNES ANNA ÍRÁSA rázata alapján, mely táncoló hajóhoz hasonlítja a szín­kenyeret – inkább V alakhoz hasonlított? Akármilyen is volt a formája, a következőknek kellett eleget tennie a kenyereknek: 1. Megfelelő alakúaknak kellett lenniük, egészeknek, törés nélkül 2. Egy teljes héten át álltak a levegőn, és soha nem avasodtak meg vagy száradtak ki 3. Nagyon gyorsan kellett őket megsütni, hogy ne kezdődjön meg a kovászolódási folyamat, és ne váljanak chámeccé 4. Az egyes kenyerek nagyok voltak, darabonként majdnem öt kilót nyomtak KOVÁSZOS ÉS KOVÁSZTALAN KENYEREK A kenyér, illetve annak különböző fajtái, számos al­kalommal bukkannak fel a Tórában. Ez nem is csoda, hiszen Izrael Földje azon a „búzaövön” fekszik, ahol a liszt készítése, illetve a kenyér mint általánosan elterjedt alapvető élelmiszer kultúrája kialakult. A kenyérfélék kiemelkedő jelentőségével a zsidó gasztronómiában egy korábbi számunkban már foglalkoztunk, így most csak egy különleges, csak a Tórában szereplő kenyérfélével foglalkozunk részletesen. A Szentélyben bemutatott áldozatok közt szerepel a sulchán lechem hápánimon, vagyis a színkenyér asz­talán bemutatott kenyéráldozat, mely valójában vastag macesz volt, kovásztalan kenyér. Egy teljes héten át állt a levegőn, de nem ment tönkre, még csak ki sem hűlt. Elkészítéséhez különleges szakértelemre volt szükség. A Tóra részletes leírást ad e kenyérről: És végy lánglisztet, süss abból tizenkét kalácsot; két tized legyen egy kalács. És rakd azokat két rendbe, hatot egy rendbe, a tiszta asztalra, az Örökkévaló színe előtt. Azután tégy a rendre tiszta tömjént és az legyen a kenyérnek illatrészül, tűzáldozat az Örökkévalónak. Minden szombat napján rendezze azt az Örökkévaló színe előtt, állandóan, Izrael fiai részéről örök szövetség ez. Legyen pedig Ároné és fiaié, hogy egyék azt szent helyen, mert szentek szentje az Örökkévaló tűzáldozataiból, örök törvényes részül. (2Mózes 24:5-9.) A kenyerek két oszlopba rendezve álltak az asztalon, minden oszlopban hat-hat kenyér volt, melyeket szom­batonként cseréltek új kenyérre, a régit (mely a midrás szerint tökéletesen megőrizte a frissességét) a kohénok fogyasztották el. A Talmud többféle magyarázatot is ad arra nézve, hogy milyenek voltak a kenyerek: nyi­tott csónak alakúak, vagy zártabbak? Kétoldalú doboz formájúak, tető nélkül? Esetleg felül egy kissé befelé fordult a két oldal, mintha egy-egy kis tetőkezdemény indulna ki belőlük? Vagy – a Talmud egy másik magya-A GARMU CSALÁD A Talmud (Jomá 38a.) azt is elmeséli, hogy a Garmu család volt a színkenyerek elkészítésének mestere. A böl­csek arra kérték őket, hogy tanítsák meg az embereknek a titkot, ám ők ezt visszautasították, és ezért elbocsátot­ták őket. Szakembereket hoztak helyettük Alexandriá­ból, de egyikük sem tudta úgy kiemelni a kenyereket a sütőből, ahogyan a Garmu család tagjai, és akárhogyan is próbálkoztak, a kenyerek mindig megavasodtak a hét végére. Nem volt mit tenni, vissza kellett hívni a Garmu

Next

/
Oldalképek
Tartalom