Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)

2018-02-01 / 103. szám

egység | 2018 FEBRUÁR 6 HOHMECOLÓ | KULTÚRA KULTÚRTÖRTÉNÉSZ KONYHÁBAN ÉS KABARÉBAN Körner András kultúrtörténész könyvei különleges rálátást adnak a magyar zsidók mindennapi éle­tére a kiegyezés és a második világháború közötti korszakban. Finom érzékkel különbözteti meg a zsidó társadalmi csoportokat és mutatja be mindennapjaikat, a munkától a szórakozáson át a tanulásig, a lakhelyek különbözőségeitől az étkezéskultúráig. Művei egymás után jelennek meg magyarul és angolul, ő a magyar zsidóság történetének talán legismertebb képviselője az Egyesült Államokban is. Az Amerikában élő, de éppen Budapesten kutató történészt kérdeztük következő munkáiról. DOMBI GÁBOR ÍRÁSA – Alig érkeztél Budapestre és máris elmé­lyülten dolgozol. – Több feladaton is. Megjelenés előtt áll a könyvem, A magyar zsidó konyha angol verziója. Azért igényel a fordításon túl komoly munkát, mert ami ismert és természetes a magyar olvasónak –, a helyszínek, a nálunk közismert személyek, a magyaros ételek – az amerikai olva­sóknak nem az. Többnyire ők nem sétáltak a Király utcában. Ezért az angol nyelvű kiadás – amit a CEU Press gondoz – jóval nagyobb terje­delmű lesz. Szinte minden könyvem megje­lent mindkét nyelven is. Ahogy az előző könyveim bemutatójának, valószínűleg ennek is a New York-i Center for Jewish History fog ott­hont adni. Ez egy elegáns épület, amelyben a zsidó történelemmel, kultúrával foglalkozó több kutató­intézeten kívül múzeumok és egy nagyszerű könyvtár is található. Például ott van a Leo Baeck Insti-KÖRNER ANDRÁS (1940) FŐ MŰVEI: KÓSTOLÓ A MÚLTBÓL – Egy XIX. századi magyar zsidó háziasszony mindennapjai és konyhája HOGYAN ÉLTEK? – A magyar zsidók hétköznapi élete 1867-1940. 1-2. kötet EGY VONAKODÓ ZSIDÓ (esszék, elbeszélések) A MAGYAR ZSIDÓ KONYHA – Kultúrtörténet 77 autentikus recepttel tute – ami a német nyelvű zsidóság történetét kutató legnagyobb in­tézmény a világon. Ennek 350 fős előadótermében lesz a bemutató. Szerencsémere sem a téma iránt érdeklődő magyar, sem az amerikai közönségnek nem kell már bemu­tatkoznom. „Csak” melózni kell. Ezt pedig borzasztóan élvezem. – Mik lesznek a következő kötet eid? – Három könyv is készül. Csak az egyik jelenik majd meg magyarul, a Corvinánál: XX. század eleji iro­dalmi sanzonokból álló antológia és mellettük egy hosszas történelmi tanulmány. – Kottát is közölsz? –Manapság már kevés ember zon­gorázik... Engem mostanában nem annyira a zeneszerzők, mint a san­zonokat író költők foglalkoztatnak. Babits is írt kettőt. De például Gá­bor Andor, Szép Ernő és Heltai szin te tömegével írtak ilyen dalokat. – Tehát a magyar sanzon kultúrtörténete készül? – Inkább csak válogatás és egy tör­ténelmi esszé, ami azt elemzi, hogy miért foglalkozott Magyarországon ilyen sok jeles költő sanzoniroda­lommal. Ez nem volt világjelenség. – Hazai zsidó specialitás? – Bizonyos fokig igen. Ez egy meg­élhetési lehetőség volt. De van zsi­dó vonatkozása, mert a verseknek és sanzonoknak ugyanaz volt a cél­közönsége: a budapesti polgárság. En nek pedig nagyon jelentős része, több mint a negyede valamilyen formában kultúrafogyasztó zsidó volt. De ugyanaz volt a kabarék, va lamint A Hétben, a Pesti Napló ban és más lapokban megjelent versek kö zönsége is. A költő a kabarén HOHMECOLÓ | KULTÚRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom