Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-01-01 / 92. szám
2017 JANUÁR | egység 7 KITEKINTŐ | HOHMECOLÓ TUDTA? A BT határozata jogilag nem kötelező érvényű, ezzel együtt roppant súlyos következményei lehetnek. Bár a testület határozatai, ajánlásai nem számítanak jogforrásnak, a „nemzetközi jogra” hivatkozó döntés számos támadási felületet kínál a zsidó állam ellen, megerősítheti a szélsőséges palesztin erőket, újabb antiszemita uszító kampányok, bojkott-felhívások, merényletek ürügyévé válhat. A lépés azt üzeni, hogy a nemzetközi közösség „Palesztina” mellett áll azzal, hogy kizárólag az 1967-es hatnapos háború előtti állapotot, az 1949-es tűzszünetben elfogadott ún. zöld vonalat tekinti Izrael határainak. MIK AZOK A „MEGSZÁLLT TERÜLETEK”, ÉS MIÉRT LENNÉNEK „A BÉKE AKADÁLYAI”? A sajtóban Ciszjordániának nevezett terület, tehát a történelmi Júdea és Somron akkor lenne valóban megszállt, ha Izrael azt egy másik szuverén, jogszerű birtokosától, mondjuk Jordániától hódította volna el és kolonizálná, a saját lakosság kényszerű áttelepítésével. Erről azonban távolról sincs szó. Vitatott státusú területekről van szó, amelyek majdani formális okkupálásáról vagy visszaadásáról Izraelen belül is nagy viták folynak. Az Izrael létrejöttét lehetővé tevő, egy szomszédos palesztin állam megalapítását is célzó 1947-es ENSZ megosztási tervet az arab államok kezdettől fogva elvetették, s egy nappal Izrael Állam 1948-as kikiáltása után támadást indítottak. Valóban megszállt területté 1949-től vált Jeruzsálem keleti fele, amely, akárcsak a Jordántól nyugatra fekvő terület, az akkori Transzjordánia uralma alá került. A jordán király kitiltotta a zsidókat a Templom-hegy, a Siratófal környékéről és ötvennyolc zsinagógát lerombolt. Az 1967-es hatnapos háborúban ismét megtámadott, de végül győztesnek bizonyult Izrael aztán felszabadította, majd újraegyesítette Jeruzsálemet, és bevonult Júdeába, Somronba, a Golán-fennsíkra, Gázába és a Sínai-félszigetre (ezek nagy részét idővel visszaadta szomszédainak). A nemzetközi közösség 1967-től beszél tehát Izrael által „megszállt területekről”, holott az ENSZ Alapokmányának 51. cikke is megengedi a nemzetek önvédelmét, beleértve az elementáris biztonsági okokból történő területszerzést. Izrael az oslói szerződésben a „West Bank” jó részét átengedte a Palesztin Hatóságnak, a palesztinok 98 százaléka már az ő fennhatóságuk alatt él. DE MOST AKKOR ILLEGÁLISAK A JÚDEAI ÉS SOMRONI ZSIDÓ TELEPEK VAGY SEM? Kétféle települést kell megkülönböztetnünk. A többnyire tömbökben szerveződő települések (settlements) le gálisak, a sokszor vallá si vagy na cio nalista okokból, arab kör nyé ke ken történő spontán területfoglalások (outposts ) még izraeli jog szerint sem azok. Azonban nem ezek a telepek a béke akadályai, hanem a palesztin kompromisszumképtelenség, az esetleges terület- és lakosságcseréről szóló tárgyalások kizárása. A zsidók által lakott települések a vitatott területek 2 százalékát teszik ki, lakosaik 70 százaléka a nagyobb izraeli városok környékén él. A legnagyobb zsidó település a 14 közösséget átfogó Gus Ecion, Jeruzsálem és Hebron között. A mostani BT-határozat még az 1967-ben elfogadott, elhíresült 242-es ENSZ-határozatnál is szigorúbb. Az ugyanis, bár szintén élesen elítélte Izrael területfoglalásait, nem az A Rebbe és Benjámin Netanjahu MILYEN KÖVETKEZMÉNYEKKEL JÁR A HATÁROZAT? Ha a határozatnak megfelelően Izrael visszavonulna ezekről a területekről, azzal fel kéne adnia fővárosának, Jeruzsálemnek egy részét. Meg kéne szüntetnie évtizedek óta virágzó településeit annak jól működő infrastruktúrájával együtt: falvak, városok, turisztikai központok, iskolák válnának ebek martalékává. Ugyanakkor megmaradt területeit is súlyos veszélynek tenné ki, hiszen az amúgy is aprócska ország szívébe nyomulhatna ezáltal az ellenség. Elég csak arra gondolnunk, hogy ha a Golán-fennsík feladása valóban megtörtént volna, akkor most az ISIS terroristái Tel Avivot tudnák lőni. A területek feladása tehát nem csak erkölcsileg helytelen és gazdaságilag megoldhatatlan: egyet jelent az öngyilkossággal.
