Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának ülései, 1929-1930 (HU-ELTEL 8.a.35.)

1930. június 2. választó ülés

Felve gondolok a jövőre, midőn még szerényebb anyagi eszközökkel kell majd egyelőre beérnünk. A reményt azonban nem adom fel és a jövőben is mint a Karnak tagja fáradhatatlanul fogok küzdeni Karunk és Egyetemünk szebb jövőjének érdekében.

Fogadja a t.Kar a belém helyezett bizalomért még egyszer igaz szivből jövő köszön etemet.

A Dékán beszámolója után elrendeli a titkos szavazást az új Dékán megválasztására, melyben a magántanári képviselők is résztvesznek.

Beadatott 44 szavazat, melyből dr.Papp Károly ny.r.tanárra 25, Németh Gyula ny.r.tanárra 17, dr.

Tuzson János és Mauritz Béla ny.r.tanárokra 1-1 szavazat esett.

Dékán a szabályzat értelmében dr. Papp Károly ny.r.tanárt megkérdi, elfogadja-e a vál asztást, akinek igenlő válasza után az Elnök dr. Papp Károly ny.r.tanárt a Kar által

az 1930-31. tanévre megválasztott Dékánjának jelenti ki s egyben mel szavakkal üdvözli.

Papp Károly ny.r. tanár dékánná választása alkalmából a következő beszédet intézi a Karhoz:

Tekintetes Bölcsészettudományi Kar \

Amikor pár héttel ezelőtt Fináczy Ernő oméltoságat utolso rendes előadásán ünnepeltük, előadásából különösen megragadta xigye-L — memet a tanítói működésnek a vázolása; az a két szélsőséges álláspont, amely egyrézst a módszert, másrészt a tanito egyéniségét szembeállítja egymással. De még jobban emlékembe vésődött Fináczy Óméltóságának az a fejtegetése, amely arról szólt, hogy a tanító szelleme mintegy láthatatlan kapcsolatokat teremt a tanulóval, s igy a tanuló lassan- kint teljesen tanítómesterének hatása alá kerül.