Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának ülései, 1928-1929 (HU-ELTEL 7.a.29.)

1929. április 24. VI. rendes ülés

HZ

Hibája a dolgozatnak a túl szerénység. Szerző szinte sehol sem hallatja a saját szavát. Ennyire szúken értelmezni a pályatételt nem lett volna szabad. Mert nem volt beleirva,hogy Jbirálatos ismertetés kívántatik, szerzőnek igen is kellett volna véleményt nyilvánítania a tárgyalt elméletekkel szemben. A dolgozat egészéből látszik, hogy szerző ezt meg is tudta volna - tenni. Ezért ezt a mulasztását nenr a tudatlanság, hanem az indokolatlan bátortalanság rovására Írjuk. Kevésb- bé menthető hibája a dolgozatnak azaz eljárása, ahogy a forrásaival bánik. Disszertáció módjára elől közli a forrásait. Ilyen irodalom-jegyzéket tényleg illik csatolni a pályamunkához. Ez azonban nem menti fel a pályázót azon elemi kötelessége alál, hogy dolgozatának illető helyein farira salt lapszám és sor szerint idézze. Egy két hely kivételével, ilyféle i- dézés az egész, eléggé terjedelmes” dolgozatban nincs.

Ezektől a hiányoktól eltekintve a dolgozat készítése jeles szorgalomra és szép tudásra vall. Egyetemi pályamunkától ennél többet, már csak a pályád!j csekély voltánál fogva,sem

lehet várni. A pályadijat ki adandónak vélem.

_

A Kar a javaslatot egyhangúlag elfogd ván, dékán a •Törekvő* jeligéjű leve- let felbóntja és közli a karral,hogy jutalomban részesült mű szerzője:

váchy Ernő jh.

2./ 1358/1928-29. Dékán a következő