Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/10. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)
Honfi László: Kísérlet a magyar tornanyelv korszerűsítésére
- 26 tázott a jelenlegi szaknyelvben. A fejblllenés például nem is szerepel a rendszerben. A fejenátfordulás és fejbillenés esetében is, mindkét helyen célszerű felhívni a figyelnet arra, fiogy nem szabad összetéveszteni őket! h. A jelenlegi szaknyelv az óriásforgásoka t (óriásköröket) a kelepforgásokhoz sorija, ami véleményem szerint egyáltalán nem indokolt. A forgások között célszerű ezeket külön csoportba sorolni. III. ELVEK, FELADATOK AZ ÚJ 5P0R1TORNA-TE RMINOLÓGIA KIALAKÍTÁSÁHOZ Az űj szaknyelv kidolgozásánál fontos, Tiogy az alábbi elvek az egész rendszerben végig érvényesüljenek. 1./ A jelenleg érvényben lévő tornaszaknyelv nagy problémája az is, Tiogy a sporttorna és a gimnasztika testhelyzeteit és mozgásos elemeit elegyítve, "turmixolva" tartalmazzal. A Testnevelési Főiskola és a tanárképző főiskolák tanterve egyaránt külön tantárgyként kezeli a gimnasztikát és a sporttornát. A két tárgy közül a gimnasztika szaknyelve tűnik rendszerezettebbnek. A sporttorna önálló szaknyelve még nem kidolgozott. Nekünk, tornával foglalkozó szakembereknek lassan tudomásul keli vennünk, hogy a gimnasztika kiválik a klasszikus értelemben vett torna fogalmából. Pl. a ritmikus sportgimnasztika is annyira fejlődött, Tiogy levált a szorosan vett torna sportágról, önálló sportágként kezd egyre erőteljesebb életet élni. A legújabb törekvések szerint a gimnasztika sem a torna része már, hanem önálló, "tudomány", minden sportághoz tartozik (előkészítő és képességfejlesztő mozgásanyag). Az új sporttorna terminológia kialakításának egyik nehézsége is ebből adódik, azaz a gimn as ztik a és a spo rt torn a szaknyelvi kategóriáit amennyire ez szükséges és lehetséges — külön kell választani . Ez persze nem jelenthet teljes izoláltságot,
