Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1989. 19/2. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 19)

O. Bozsik Gabriella: Az intézménynevek lielyesírásának alakulása 1954 és 1904 között

- 6!1 tesebb legyen, mint amilyen az előző szabályzatokban vu| t" (Nyf . 1954. 288). Az egész szabálygyűjteményre jellemző tartalmi és terjedelmi gazdagodás, bővülés jellemző az intézménynévírást meghatározó szabályokra is, hisz a tulajdonnevek fejezetében (220--265. pont) — amelynek az AkH. 1954. szentelt először önálló fejezetet -- már 4 pont fogalmazódott meg (261. 262. 263. 264. pont) a korábbi egy-két ponttal szemben. A 261. szabály, amely a legfontosabb tudnivalót mondja ki, tartalmában újat hozott azzal, liogy az addig szokásos megfogalmazást (az intézményneveket alkotó szavakat nagy kezdőbetűvel írjuk) jelentősen megváltoztatta: "A hivatalok, intézetek, intézmények, iskolák, szervezetek, szövetkezetek, társulatok, vállalatok és hasonlók hivatalos nevében minden lényeges szót nagy kezdőbetűvel írunk, s az egyes tagok közé nem teszünk kötőjelet: Magyar Szocialista Munkáspárt, Magyar ludományns Akadémia, Építéstudományi Intéze

t, Műv

elődésügyi Minis Jrium, Eötvös Lor

ánd Tudományegyete

m, Petőfi Sánd

or Gimnázium, Vésztői Ái .

alános Iskola, Széchényi Könyvtá

r, Magyar Állami Operahá

z, Mag

yar Né

phadsereg Színház

a, ürszágos Tervhivata

l, Országos Takarékpénztá

r, Sztá

lin Vasmű, Csepel Vasés Férrmúve

k, Bo

rsodi Szénbán

yászat

i Trösz

t, M

agyar Divatcsarnnk Állami Áruhá

z, Háztartási Bol

t, 2. sz. Népből

t, Dózsa Ter

me

lőszövetkeze

t stb." (i. m. 50). írásrendszerünk még 1832 után is több évtizeden keresztül köznévi szókapcsolatoknak fogta fel azokat a nyelvi formákat, amelyekből a század második felében lassan kezdett kikristályosodni egy új szófaji kategória: az intézménynév. A tulajdonnévvé válás szakaszait jól tükrözte a helyesírásukban is megmutatkozó fokozatosság: kezdetben csak a földrajzi és a személynévi elemeket jelölték nagy kezdőbetűvel egy-egy néven Dolül, ezt követte a név első szavának nagybetűs!tése, végezetül pedig minden szót megilletett a nagybetű. Felvetődik a kérdés, miért állította meg ezt a folyamatot az AkH. 1954. azzal, hogy mindössze a lényeges (legalábbis a szakemberek által annak tartott) elemeket íratta csak nagybetűvel. Köztudomású, hogy az ötvenes évek elején ismét felerősödött a nagybetúsítési divat annak ellenére, hogy sok közleményben bírálták, lielytelenítették. BÍRÓ Gizella például, aki részletesebben foglalkozott a kérdéssel Nagybetűk című cikkében (Msn. XIII. 10), rámutátott 3rra, fiogy a