Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szokodi József: Heves megyei adatok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez. (Gyöngyös a két forradalom idején.)

sorban a város munkásságának magatartása tükrözte azt a felelősségtudatot, amelynek alapján, mint az ország gazdája, köteles annak megvédésére fegyvert is fogni. Ekkor azonban a kibontakozó politikai életet egy újabb ellenforradalmi összeesküvés kísérlete kavarta fel. Az intervenció megindulásakor a reakció országosan aktivizálódott. A gyöngyösi reakció ismét rémhírekkel lepte el a várost. Erről az alábbi plakátszövegek tanúskodnak, ami a fentire enged következtetni: „Te sötétben bújkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmár! Reszkess!" „A bújkálónak pusztulnia kell!" „Proletárok! A mi ügyünk a világforradalom ügye. A mi győzelmünk a fejlődés győzelme. A mi kitartásunk a haladás ereje. Európa jövője a ti harcotokban dől el. Ha ti elbuktok, minden idők minden proletárjának harca válik hiábavalóvá. Az egész világ munkássága benneteket néz. Proletárok! Rajta, fel tehát a mi szent háborúnkra!" [67]. A reakció a rémhírterjesztés mellett az összeesküvés eszközéhez is folyamodott. Azt remélve, hogy nincs messze a Tanácsköztársaság bukásának órája, hogy a Vörös Hadsereg gyors vereséget szenved, az ellenforradalmi elemek „elhatározták, hogy olyan csoportot szerveznek, amely alkalmas pillanatban felkel és a vörös uralmat fegyverrel veri le." [68], A szervezkedést Kenyeres János huszárszázados indította el. Segítőtársai egyéb reakciós elemek mellett „különösen P. Péri Bonaventura házfőnök és P. Oslay Oszvald theológiai tanár" ferencrendi szerzetesek voltak [69]. Miután Kenyeres „megfelelő társakra" talált, úgy határoztak, hogy elsősorban a tiszteket és a továbbszolgáló altiszteket szervezik be. A tanács azonban tudomást szerzett erről a kísérletről és ellenlökésként — az országos eseményeket is figyelembevéve — április 24-én elrendelte a túsz-szedést, amelyről a következő közleményt adták ki: „Figyelemeztetés! A hazafias gazdagok egyes helyeken megkísérelték,, hogy az imperialista ellenséggel szövetkezve a dolgozók Tanácsköztársasága ellen, szennyes pénzükön fehérgárdát vásároljanak. Nekik nem volt elég a kizsákmányolás, nem volt elég a négy és féléves vérontás! Még mindig a proletárok drága vérére szomjaznak. Megjárták. Az ő vérük ömlött. Mi nem akarjuk hinni, hogy ugyanezt városunkban, megyénkben is meg merné próbálni. Mégis, hogy biztosítsuk a rendet, nyugalmat és a proletárság uralmát, túszokként vettük a következő polgárokat: 1. Barna Lipót, 2. Borhy György, 3. Csépány Miklós, 4. Csiba József, 5. Grüszner Jenő, 6. Kemény János, 7. Lehotai János, 8. Ösztreicher Dezső, 9. Rósenfeld Emil, 10. Puky Árpád, 11. Somogyi István dr., 12. Tamasy Csépány Pál, 13. Zsiga Aladár, 14. Zrubka Ferenc. Ezeknek a hajuk szála sem görbül meg addig, míg Gyöngyösön rend és nyugalom lesz, amíg a proletárság uralma ellen valaki merényletet el nem követ. De ha ez mégis megtörténik, érte a túszok életükkel fizetnek. Gyöngyös, 1919. április 24. Forradalmi törvényszék." [70]. 187