Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1959. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 5)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és történettudományok köréből - Szokodi József: Heves megyei adatok a Magyar Tanácsköztársaság történetéhez. (Gyöngyös a két forradalom idején.)

Ez a terv is azonban a két község erőteljes ellenállását váltotta ki és így megoldatlan maradt. A Néptanács elnöke hivatalból a polgármester volt (a már egyszer lemondásra kényszerített Kemény János). A szociáldemokraták azonban nem tudtak vele közös plattformot kialakítani. A „nyughatatlan" forradalmi hangulat ismét, de most már végleg lemondásra kényszerítette „a régi konzervatív természetű öregurat". A tömegmozgalom a baloldali szocialisták vezetésével a hatalom meghódítására irányult. Az SZDP-n belül azonban megvolt továbbra is a kettősség. A pártvezetők egy része (Waldner, Junghancz stb.) a Néptanácsokkal befejezett ténynek vették az október 31-el megindult átalakulást. Ezt bizonyítja egy, az SZDP által kiadott röpcédula is, amely a következőket tartalmazza: „A magyar népköztársaság egy olyan befejezett tény, amelynek érintetlenségét a diadalmas korszellem garantálja." [45]. A baloldal azonban tovább ment, s most már azt is célul tűzte ki, hogy a pártban a vezetést teljesen átvegye. Ez a törekvés a város dolgozói között végbement újabb balratolódás alapján reális lehetőséggé vált. Az ellenforradalmi keresztényszocialista lázadás az ingadozó elemek jelentős részét átbillentette a szociáldemokratákhoz. A szociáldemokrata tömegek viszont meggyőződtek arról, hogy a demokrácia megvédése csak úgy lehetséges, ha a hatalmat a munkásosztály veszi kézbe. így február második felében Gyöngyösön a reakció teljesen kiszorult, a polgári liberális elemek háttérbe szorultak, illetve ellenzékből (helyesebb: a baloldaliak ellenségéből) kényszer-útitársakká vedlettek át, és a tényleges hatalom az SZDP kezébe ment át. Bár ez még nem jelentette a polgári kormánnyal való nyílt szembehelyezkedést, de a különböző pozíciókból a politikailag kétes elemek kiszorítása megindult. Erről a folyamatról mondja D. Bachó László, hogy az SZDP gyöngyösi szervezetének „túlnyomó többsége még jóval a proletárdiktatúra kikiáltása előtt kommunista alapra helyezkedett". „A politikai véleménynyilvánítás szabadsága" (a reakciós elemek részéről) „megszűnt, ennek jogát a szociáldemokrata párt önmagának sajátította ki. . ." [46]. Az ismert anyagok alapján nem kockázatos annak kijelentése, hogy Gyöngyösön a proletárdiktatúra megvalósításának feltételei már 1919 februárjában adva voltak. Az SZDP a közvéleményt uralta. S bár a többi politikai pártok ezt nem nézték tétlenül, nyílt szembenállásra egyre kevesebb alkalmuk kínálkozott. A keresztényszocialistáknak az ellenforradalmi lázadás után sem bátorságuk, sem erejük nem volt ahhoz, hogy az SZDP-vel szembehelyezkedjenek. Ezt bizonyítja például március 15. megünneplése is, amelynek kapcsán a KSZNp vezetői az SZDP utasításait kénytelenek követni. A Károlyi Párt, hogy pozícióit erősítse, a kisgazdákkal tárgyalt, s az egyesülést március 15-én kimondták; a radikálisok is híveket toboroztak. A pártoknak ez a „csendes harca" azonban a kialakult helyzeten lényegében semmit nem változtatott. Az SZDP-ben a baloldal — tömegbázisa segítségével — a vezetést uralta, a reformis176