Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1958. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 4)

I. Tanulmányok a nevelés és az oktatás kérdéseiről - Dr. Berencz János: A nevelés társadalmi funkciója Dickens regényeiben

ségű, agyonterhelt gyermek az ilyen módszerbe belebetegedett, sőt, bele is halt, mint a kis Dombey, azzal nemigen törődtek. [11] Hatásos iróniával bírálja a száraz, grammatizáló módszer sivárságát, mely a művek eszmei mondanivalóját, esztétikai vonásait szinte háttérbe szorítja. [12] Ez az egyetlen eset milyen frappánsan mutatja Cornélia kisasszony teljes lélektani és pedagógiai analfabétizmusát! Magyarázat nélkül egyszerre több könyvet magoltat a kis, 6 éves gyermekkel, és még csodálkozik, hogy nem megy, hangsúlyozza, hogy önnek jobb lesz egyenként átvenni a könyveket. Mintha ez nem általában így lenne 6 éves gyermekeknél! [13] Valósággal illusztrálja az író a koravénség feltételeit: magános gyermekkor, nagy elfoglaltság, a tanulásnak valóságos állandó, nyomasztó gondja, játéknélküliség. A terméketlen (arabeszk — élettelen) képzeletbe való menekülés valósággal levezető tünete a passzivitásnak és koravénségnek. [14] Pált igen bántotta, hogy »ódivatú«-nak nevezték, nem is értette egészen a szó értelmét. (Jellemző itt is a gyermektől való idegenség. Olyan negatívumot olvasnak rá a gyermekre, amiről azt sem tudja voltaképp, mit jelent, nem szólva arról, hogy tehát annak helytelen voltát és a javulás módját sem láthatja.) Pál ettől kezdve fokozottan törekszik arra, hogy környezete szeretetét kiharcolja. Ez az, ami legjobban hiányzott apjánál, és az intézetben is. Igazában csak nővére szerette és ő is hozzá ragaszkodott a leginkább. [15] Például abban a jelenetben, amikor Murdston úr barátaival szórakozik és anyja szépségéről beszélnek előtte. [16] Szép példája ez annak, ihogy a naiv Coopperfield Dávid milyen külsőséges szempontból, mennyire csalóka látszattól elragadva bűvölődött el az alapjában véve silány jellemű, gőgös Steerforth-tól. Az angol életrajzírók kiderítették, hogy Steerforth-ot Dickens egy George Stronghill nevű iskolatársáról mintázta. Arthur L. HAYWARD: The Dickens-Encyclopaedia, London, Routladge et comp. 1924. 148. 1.) [17] Dickens kritikája itt a kapitalizmus rideg ténykultusza (ténykultusz-pénzkultusz) ellen irányul. A dickensi szentimentalizmus követelménye nem tekinthető sem egyértelműen pozitívnak, sem szükségképpen negatívnak. Amennyiben azt a funkciót tölti be, hogy a sokoldalúbb, ezért humánusabb nevelést célozza, pozitívum az egyoldalú intellektualizmussal szemben. Amennyiben azonban — és itt a regény szövege, kicsengése inkább ez utóbbira enged következtetni — az intellektualizmust egy ellentétes szentimentális véglettel akarná leküzdeni, épp olyan egyoldalú, mint amaz. Dickens szentimentalizmusa mögött bizonyos kispolgári és romantikus antikapitalizmus is rejlik, mely a nagykapitalista — üzleti, számító — észemberek ellen irányul. [18] André MAUROIS: Etudes Anglaises. Paris, Bemard Grasset. 1927. [19] YOLLAND Artúr: Charles Dickens élete és művei. Bp. Franklin, 1913. 75. 1. [20] A szenvedés dicsőítése, valóságos kultusza, fontos eleme a vallásos pedagógiának. Nyilvánvaló, hogy az osztálytársadalmakban a passzív tűrés, szenvedés dicsőítése nagyon is megfelelt az uralkodóosztály érdekeinek. Jellegzetes taktikája ez annak, hogyan lehetett a szükségből (a dolgozók és gyermekeik szenvedése) kívánatos erényt csinálni... Ezzel még az is bebizonyítható, mennyire jóakarója a burzsoázia a dolgozóknak. Hiszen nem vonja meg tőle a szenvedést ... [21] LEMONIER: Dickens. Paris, 1946. Alban Michel. [22] Lásd fent [1] alatt id. mű. [23] George BARLOWE: The Genius of Dickens. London, 1909. [24] Különösen nyilvánvaló ez a klasszikus kapitalizmus, Dickens korában. A múlt század végén és a XX. században az önkormányzati és egyéb modern törekvések sem tudnak teljes értelmű, valódi közösségi nevelést megvalósítani a kapitalista államokban. [25] Magával MILTON pedagógiai gondolataival nálunk is többen foglalkoztak. Pl. Angyal Dávid: Milton mint paedagóg. Magyar Tanügy. IX. 1880. évf. 28—33.1. Hantos Gyula: Milton mint nevelő. Család és iskola. 1909. 4. sz. Fináczy Ernő: Az újkori nevelés története. Bp. 1927. Egy. ny. 22—23. 1. Ö azt állítja, hogy Milton neveléséből hiányzik a humanisztikus szempont, hangsúlyozottan gyakor64