Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy József: A magyar tanácsköztársaság vörös hadseregének hadműveletei Heves megye területén

erejét, mint amilyen ténylegesen volt, ezáltal gyengítették a harcosok ellenállását az ellenséggel szemben, s a katonák egy részét május 1-ére való hivatkozással szabadságolták. Az előnyomuló csehszlovák csapatok május 2-án elfoglalták Miskolcot, Salgótarjánt pedig körülzárással fenyegették. A támadás hatására több csapattestben fejetlenség lépett fel, s az 5. hadosztály jelentése szerint Salgótarjántól keletre a visszavonulás olyan rendszertelenül történt meg, hogy egyes századok létszáma 40—60 főre apadt és a csehek Pétervásárát is elfoglalták [5]. Pétervásárától az ittlévő székely alegység kisebb harcok után vonult vissza Aldebrő felé. Annak érdekében, hogy Salgótarján védelmét megerősítsék, az 5. «hadosztályból egy erős harcértékű csoport nyomult előre Párád—Ajnacskő felé és a salgótarjáni védelmi vonal jobb szárnyán foglalt állást. Az Apát.falvánál lévő jelentős mértékben demoralizált csapatok az új védelmi vonalban is képtelenek voltak az ellenséges támadás megállítására, tovább folytatódott a visszavonulás, s a cseh csapatok május 2-án már Szarvaskőt is elfoglalták [6]. A Vörös Hadsereg átszervezése. Az egyesült román, csehszlovák támadás hatására a Tanácsköztársaság rendkívül nehéz helyzetbe került. Az ellenséges intervenciós csapatok mindenütt az ország belsejében állottak, s kevés remény volt arra, hogy a Vörös Hadsereg fel tudja tartóztatni Budapest felé való előnyomulásukat. Az áruló szociáldemokrata vezetők pedig teljesen kilátástalannak festették le a proletárdiktatúra helyzetét és Böhm körtáviratban utasította a csapategységek parancsnokait, hogy kérjenek fegyverszünetet a szembenálló ellenséges csapatoktól. A kommunisták azonban nem adták fel az ellenállást, hanem fegyverbe hívták a munkásosztályt, s a május 2-i munkástanács ülésen elhatározták a harc további folytatását. Az április végi, május eleji harcokban meggyengült, jelentős mértékben széthullott csapatokkal azonban győzelmet ígérő ellentámadást nem lehetett megindítani. Át kellett csoportosítani és újjá kellett szervezni a Vörös Hadsereget, friss proletárerőkkel kellett feltölteni s csak ezután lehetett az ellenség kiűzését megkezdeni. Május 3-án Stromfeld megkezdte a hadsereg átszervezését, s a csapatok átcsoportosítását. A meglévő erőket igyekezett gazdaságosan felhasználni. A hadseregparancsnokságnak közvetlenül alárendelt 5. hadosztálynak feladatul tűzte ki kelet felé a Tisza-vonal megfigyelését Kisköréig, északra pedig Verpelét—Pétervására—Rimaszécs felé a csehszlovákok ellenőrzését. A hadosztály dél felé az első hadtesttel, keleten a 7. hadosztállyal tartotta a kapcsolatot, a hadosztály balszárnya pedig a salgótarjáni védelmi vonalhoz csatlakozott. A sikeres ellentámadás megindításához jelentős tartalékra volt szükség, ezért a hadsereg parancsnokság Hatvanban és környékén összpontosított 12 régi és 16 újonnan szervezett munkászászlóaljat. Ez a 16 zászlóalj lett az újjászervezett Vörös Hadsereg magva. Azért esett Hatvanra a 221}