Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 3)

I. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy József: A magyar tanácsköztársaság vörös hadseregének hadműveletei Heves megye területén

tek az üzemekbe, intézményekbe és fegyverbe 'hívták a dolgozókai. A lelkesedés oly nagy volt, hogy még a cisztercita rend egri gimnáziumából is 14 tanuló jelentkezett katonának annak ellenére, hogy a papság a legnagyobbfokú ellenagitációt fejtette ki. A vidék, a falvak lakossága egészen április második feléig, az intervenciós támadás megindulásáig meglehetősen elzárkózott a hadseregbe való belépéstől. Részben a tavaszi munkák, részben a Tanácsköztársaság helytelen parasztpolitikája következtében még a legszegényebb agrárproletár-réteg is távoltartotta magát. A román támadás megindulása után azonban jelentősen megváltozott a helyzet. Különösen a tiszai részek szegényparasztsága, Kisköre, Sarud, Tiszanána dolgozó népe, akik a szatmári püspökség birtokain éltek, tömegesen álltak a Vörös Hadsereg harcoló egységeibe, az otthon maradottak pedig munkával segítették a Vörös Hadsereg harcait. Hordták a lőszert, csónakokat, kompokat biztosítottak, elősegítették a hadsereg nyugodt visszavonulását. Súlyos hibát követnénk el, ha azt gondolnánk, hogy mindazok kommunisták vagy meggyőződéses hívei voltak a Tanácsköztársaságnak, akik beléptek a Vörös Hadseregbe. Pártállásra való tekintet nélkül volt egy tényező, amely összefogta és a proletárdiktatúra zászlaja alá állította a nemzet nagy részét: az idegen betolakodók elleni küzdelem. Március 20-án, amikor a polgári demokratikus kormány teljesen tehetetlenül állt az Antant egyre féktelenebb, területfaló követeléseivel szemben, egyedül a Kommunista Párt és a proletárdiktatúra merte fegyverbe hívni az egész nemzetet, az ország függetlenségének és területi épségének megvédése érdekében. A honvédelem jelszava állította fegyverbe a munkásság, parasztság és értelmiség legnagyobb részét, s ez; tartotta a vörös zászló alatt a hazafias érzelmű tisztikar legjobbjait az utolsó percekig. Heves megye tiszántúli részei április 23-a, Debrecen eleste után kerültek szorosabb kapcsolatba a hadműveleti eseményekkel. A debreceni direktórium Füzesabonyba menekült, Tiszafüred pedig nagyobb katonai egységnek lett a székhelye. Április 21-én a keleti hadsereg parancsnokság vezérkari főnöke Stromfeld Aurél lett, s ő elhatározta, hogy Debrecen eleste után sem adja fel a Tiszántúl védelmét, hanem ellencsapásba kezd Debrecen visszaszerzése érdekében. Stromfeld ekkor még nem tudta, hogy Kratochwill, a székely különítmény áruló parancsnoka előrehaladott tárgyalásokat folytat a román parancsnoksággal. A román burzsoá csapatok április 24-én Balmazújváros elé értek. Stromfeld ekkor azt a feladatot tűzte a Tiszafüred körzetében tartózkodó csapatok elé, hogy egy harcképes osztag nyomuljon előre Balmazújvárosig, s vegye fel az összeköttetést Hajdúszoboszló felé a 4. hadosztály csapataival, Hajdúhadház felé pedig az 1. hadosztállyal [2]. Bár ez megtörtént, az elfoglalt tiszántúli területeket a székely különítmény árulása miatt mégsem sikerült felszabadítani, s ezen a frontszakaszon is vissza kellett vonni csapatainkat a Tisza vonaláig. Stromfeld látva a támadás sikertelenségét, már április 25-én este intézkedett a tiszafüredi hídfő kiépítéséről, s a harcoló csapatok rendezett visszavonásáról. A hídfőt Tiszaszőllőstől délre Töviskes-puszta és 221}