Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Feketéné dr. Cselényi Zsuzsanna: Jókai egri képviselőjelöltsége

a kor politikájának ellentmondásait is mutatták. Ezeknek a tüneteknek a fölismerésében meggátolta őt naiv idealizmusa, világnézete, amely „megáll a fejlődésnek azon a fokán, ahova huszonöt éves korára eljutott" — írja róla Zsigmond Ferenc „Jókai" című életrajzi munkájában.

6 Kétségtelen, hogy igaza van Mikszáthnak is, amikor „Jókai Mór élete és kora" című regényében így értékeli a politikus Jókait: „ . . . Jókai ellenben egészen járatlan a nagy politikusok észjárásában s nem lát a kártyáikba. Pedig vannak hamis kártyáik is."

7 A későbbiekben megállapítja, hogy mégis nagy hasznát vették, mert „Az ellenzéken, ahol nem alkotni kell, hanem akadályozni az alkotókat, megbecsülhetetlen erő volt Jókai; hatalmas jelszavakat tudott beadni a közönségnek az ő plasztikus nyelvén, mely mindennek fölötte áll s ha nem mondhat is érdemileg új és meglepő dolgokat, olyan ruhába öltözteti a közelfekvő, sőt már esetleg- használt argumentumokat, hogy roppant hatást idéznek elő: szóval Deák szerint Jókai olyan puskaporral is tud lőni, amellyel már lőttek egyszer. Ötletessége és humora pedig olyan nektár, mely még az ellenfélnek is élvezetet okoz."

8 A Deák- és Balközép Párt 1875-ös fúziója után mint kormánypárti képviselő-jelöltet a Józsefvárosban választották meg. Ám politikai népszerűtlensége szemlátomást növekedett. Kétségtelen, hogy gyenge, rossz politikus hírébe keverte az a tény is, hogy a következetességnek teljesen híjával volt, az „ügyekkel" nemigen boldogult, követeléseinek érvényt szerezni, befolyásával élni nem tudott, a levelezést is elhanyagolta. S ha a sok jelentéktelen képviselőnek nem rótták föl azt, hogy egy beszédet sem mondtak el, de helyette igyekeztek sütögetni saját kis pecsenyéjüket, fölrótták Jókainak, hogy nem érdeklik a közügyek, nem vesz részt bizottságokban, nem verekszik a koncok körül. Igaz, a másik oldalon elfelejtették a serpenyőbe tenni nagy munkáit —, vagy pontosabban hatalmas irodalmi munkássága volt a mérce, amelyhez a politikus Jókai nem nőtt, de nem is nőhetett föl!? Az 1878-as választások előtt ő maga is komolyan latolgatta a visszavonulást, de pártja ekkor ezt még nem engedte, ekkor még használni tudták nevének csillogását, varázslatos egyéniségét. Jókai vállalta pártja érdekében a legkényesebb feladatokat, soha ebből hasznot nem húzva, de más kiutat nem találva és a jobbítás reményével. „Én is megtalálom a rútat, a rosszat a közéletben, fel is mutatom, de nem csinálok az árnyékból alapszínt, nem használom célnak az eszközt, nem veszem ethikának a pesszimizmust. . . A nyomort én is gyógyítandónak hirdetem, de nem híresztelem kétségbeejtően gyógyíthatatlannak"

9 — mondja, de a bajok igazi okát, s orvoslásának módját a politikában nem sikerült megtalálnia. írói munkásságában ugyanakkor a kor ellentmondásossága elől a múltba fordulva egymás után alkotja meg nagy történelmi regényeit. Jókai június 9-én fogadta Eger Szabadelvű Pártjának 11 főből álló deputációját nagy pompával és még pompásabb ebéddel. A küldöttség még aznap hozta a nagy író beleegyezését jelöléséhez. A két politikai párt első nagy nyilvános mérkőzése június 12-én, vasárnap volt. A demonstrációt a kormánypárt kezdte. A megyébe érkező Jókait már Füzesabonyban fényes küldöttség fogadta, de az egri gondos előkészítés mindent fölülmúlt. 10.30-kor futott be különvonata az egri állomásra. A virágözön fogadása után hintóba szállt, hogy a város főterére hajtson.

1

0 Az impozáns fogadtatás a kormánypárt szervező munkáján túl, kétségkívül nem a kormánypárt képviselő-jelöltjének, hanem a nagy nevű írónak szólt. A zenés díszmenetet gyermeksereg futva kísérte, zajosan éljenezve — Szederkényit. Programbeszédét csak az emelvényhez közel állók hallhatták. Lényegében azonban a kormány politikáját követte, amely részben a nyolcvanas évek végi agrárválságának hatására egyre inkább érvényesítette a hazai nagytőke szempontjait, annál is inkább, mivel a nagybirtokosok egy része mind szorosabb kapcsolatba került az izmosodó nagyburzsoáziával. Támogatta az iparfejlesztő törvények révén, állami kedvezmények és 342