Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1979. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 15)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOMÉS - Feketéné dr. Cselényi Zsuzsanna: Jókai egri képviselőjelöltsége

Jókait? ! A kormánypárt részéről egyébként nagyszerű politikai fogás volt ez. Az ellenzéki Egerben, ahol 1886. november 28-án Kossuth Lajost a város képviselő-testületének közgyű­lésén múlhatatlan érdemeiért egyhangúlag díszpolgárrá választották, egy olyan személyt ál­lítani a kormánypárt jelöltjeként, akit a művelt Európa tisztelve ünnepel, s aki nem egy regé­nyében múlhatatlan emléket állított a szabadságharcnak. Ha Jókai nem indul Egerben eséllyel, akkor senki, ha az ő nevének fénye nem homályosítja el a függetlenségiek tömeg­befolyását, akkor senkié. A jólértesültebbek viszont egyre inkább emlegették, hogy úgy látszik Jókainak Kassán nemigen állhat jól a szénája. Hiszen az ottani választópolgárok előtt kijelentette, hogy Kassán kívül sehol nem fog jelöltként fellépni. Egerben tehát szinte kizárólagos téma a választás volt ezekben a napokban, és előrevetette árnyékát a nagy választási harc, annál is inkább, mert a képviselőket ezúttal választották először öt évre terjedő mandátummal. Ez a körülmény fokozta a választás iránti érdeklődést. Jókai már 1861-ben részt vett az országgyűlésen. Mint ismeretes, az 1860-as esz­tendő végén rövid időre megpezsdült hazánkban a politikai élet. A vármegyék intézmé­nyét visszaállították, feladatul az országgyűlés összehívásának előkészítését kapták. Ebben a várakozásokkal, s reményekkel teli időszakban a nemzet igyekezete arra irányult, hogy súlyban és tekintélyben, erős parlamentet produkáljon. A 48-as eszméket képviselő neves jelöltek fémjelezték e törekvést. Az 186l-es demonstratív országgyűlésre három kerület: Pest, Letenye és Siklós jelölte az akkor 35 éves Jókait követnek, és Siklós képviselőjeként vonult be az országházba. Beszédében a határozati párt programja mellett foglalt állást. 1867-ben a Tisza Kálmán mögött kialakuló balközépen találjuk. Kétségtelen, hogy a „legszebb polgári koszorú" 5 elnyerése jelentős állomása Jókai életének, munkásságára is nagy hatást gyakorolt. Eleinte kedvvel és szorgalmasan vesz részt a Ház életében; a füstös folyosókon, az olvasószobában hömpölyög eléje a téma, szinte tollba mondják számára elbeszéléseit, regényeit; a Lélekidomárt, a Sárga rózsát, a Szeretve mind a vérpadig, a Szerelem bolondjai című regényeket. 1869-ben az ország legnagyobb kerületében, a Te­rézvárosban jelölték Gorove István kereskedelmi miniszter ellenében. Országunkban, ahol a parlamenti élet éppenhogy megszületett, egy miniszter természetfölötti hatalmasságnak tűnt. Mégis megtörtént a lehetetlen; harminc szavazattöbbséggel Jókai lett a kerület kép­viselője, pedig a kormány, amikor a helyzet komolyra fordult, anyagi erőit sem sajnálva állt jelöltje, Gorove mellé. Ez tehát még az a korszak, amelyben nem létezett erő, amely megingathatta volna Jókai országos népszerűségét, nem bizonyult elég hatalmasságnak megbuktatásához egy miniszteri tárca sem. Sőt az országos hírnév mellé, mely első poli­tikai győzelmeiben is segítette, lassan világhír is szegődött, művei több nyelven is megje­lentek. Ebben az időben már megszülettek: „Egy magyar nábob", a „Kárpáthy Zoltán", a „Régi jó táblabírák", a „Politikai divatok" című regényei. Az utóbbiban a szabadság­harcot követhette végig tolla nyomán az olvasó, az „Új földesúriban a Bach-korszakot, 1868-ban megjelent a „Szerelem bolondjai", 1869-ben pedig „A kőszívű ember fiai" --, a szabadságharc, a hazaszeretet prózában írt eposza. Két évtizeden keresztül 1875-ig nagy regényeinek témáját szinte kizárólagosan és céltudatosan az 1848—49-es szabadságharc, vagy a szabadságharc körüli időkből választja, cselekményük a nemzeti közügy talaján fakad, alapeszméjük a hazafiság. Hogyne tisztelte volna koszorús nemzeti hősként a nemzet azt az írót, aki műveiben közelmúltja történel­mének és nagy egyéniségeinek állít emlékoszlopot!? Azoknak az embereknek, akiket gyá­szol, de akik eszméit megvalósulva szeretné látni. Ám elmondhatjuk, hogy a terézvárosi si­ker után egymás után sorakoznak Jókai politikai pályáján a választási kudarcok. Hiszen két­szer egymás után sehol nem választották képviselővé! A Terézvárosban 1872-ben egy névtelen fiatal ügyvéd buktatta meg, ezért a Dárdán kapott mandátum nem kárpótolhatta, nem leplezhette le azokat a tüneteket, amelyek nemcsak Jókai politikai pályafutásának, hanem 341

Next

/
Oldalképek
Tartalom