Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom-és a történettudományok köréből - Dr. Kávássy Sándor: Latinca Sándor útja a forradalmakig
gattam" 1 9. Könyvei sorában Dávid: Szocializmus és mezőgazdaság, Jászi: A történelmi materializmus állambölcselete, Piikler: A lélektan alapelvei, Kautsky: Marx gazdasági tanai, Ratzenhoffer Gusztáv: A szociológiai megösmerés lényege, Dániel Arnold: Föld és társadalom, Somló Bódog: Állami beavatkozás és individualizmus és más hasonló művek szerepelnek. így korántsem különös, hogy már fiatalon nagy és nemes eszmények hevítik. Nem véletlen, hogy 1907—08-ból ránk maradt aforizmagyűjteményében, melyet ,,Egyet-mást a szívembőr'' címmel vezet, ilyen feljegyzéseket találunk: „Aki boldog akar lenni, annak a haza és az emberek közös ügyeiben korán részt kell vennie." „Az élet nem örökös, tehát siessünk használni embertársainknak." „A jövő emberiség vallása: a szocializmus." „Szabadságot, egyenlőséget és testvériséget az emberiségnek, és meglátjátok, olyan lesz a világ, mint az örökzöld erdő, mely bódítólag visszhangzik a madár víg dalától." 2 0 Határozott elveket valló, külföldet járt, művelt fiatalember, amikor kitör az első világháború, s őt is behívják katonának. Hadapród őrmesterként vonul be, és előbb a 33.,- majd a 85. gyalogezredben szolgál. Két évet az olasz fronton húz le. Hősiességével, bátorságával kitűnik, s egyike lesz a monarchia legszebben dekorált tartalékos tisztjeinek. Megkapja a broinz vitézségi érmet, a nagy- és a kisezüstöt, a Károly-csapatkeresztet, mindkét Signum laudist, a koronás aranyérdiemkeresztet, és többször részesül írásbeli dicséretben 2 1. De sem a kitüntetések, sem a dicséretek nem feledtetik vele a háború borzalmait és embertelenségét. Máig is megrendítő eseteit jegyzi fel a katonák szenvedéseinek. „Elképzelhetetlen a szenvedés —• írja noteszébe 1916. december 8-án —, amit itt katonáink keresztüléltek, míg primitív eszközökkel ásták belé a lövészárkot a sziklába. Esőben, hóban, reggeltől estig dolgoztak heteken keresztül, a ruha a katonákon a vértől és sártól több kilogrammal nehezebbé vált, s amikor ezeket a krisztusi arcokat meglátta egy tábornok, összecsapta mindkét kezét, és így kiáltott fel: »Az emberi szenvedésnek végső foka!« A vízhiány csaknem őrültté tette az embereket. S amikor eső után néhány percre rá hófúvás állott be, és fagyott — beállott a borzalom utolsó felvonása. A vizes ruha megfagyott az embereken, nemkülönben az'ing is kőkeménnyé vált. Sírás és jajgatás hallatszott ilyenkor e borzalmak tanyáján. Az egyetlen fedezék, ahol tűz égett, a századparancsnoké volt. A hóval fedett tetőre feküdtek a katonák, ahol a tetőből kinyúló kályhacsövet karolták át, és sírták át a rémes éjszakát. Talán ezt a jajveszékelést hallották a haditudósítók víg danának. Lehetséges, hogy a lövészároktól 20—30 kilométernyire dalnak hallatszott." 2 2 Drámai hangon acl számot szívszorongató élményeiről feleségéhez írott leveleiben is. „Drága Kis Fiam! Könnyel írom ezt a levelet — írja 1917. január 2-án kelt soraiban —, öt perccel ezelőtt fejlövést kapott a legényem, Gábor, és meghalt. Borzalmas tragédiája az emberi sorsnak. Még néhány perce vígan dalolta nótáját, s örömmel gondolt arra, hogy három hónap múltán ismételten meglátjuk kedveseinket, most halott, meghalt, mert így kívánta néhány gazember gazdasági érdeke. E pillanat a bosszúállás minden fegyverét kezembe adja; nem tudok megalkudni azzal a sorssal, melyet néhány bitang szabott ki részünkre. 263-
