Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

nem éppen szerencsés kézzel nyúltak a Januához: csak a kolozsvári, 1673as kiadás adatait dolgozták bele a szótárba. Hogy a régi magyar csoportnyelvi, szakmai szókészlet, de általában a gazdag művelődés- és technikatörténet és agráretnográfia stb. kutatói milyen értékes tárgy- és szóismeretet meríthetnek a Januából is, nem kell külön bizonyítanunk. Különösen értékes forrás abból a szempontból is a Janua, hogy nemcsak szótárszerűen sorakoztatja fel az egyes foglalkozások, technikai fogások stb. műszókincsét, hanem a munkamenetbe agyazva, a tárgyakhoz és a műveletekhez is kötve nyújtja azokat. Figyeljük meg pl., hogy a földművelő gazdálkodás (a szántás, a vetés, az aratás, a nyomtatás stb.) szókincsét a magyar fordítás a nép száján is élő szavakkal, s a munkamenet leírása nyomán sorakoztatja fel: ,,A' Mezei raboe tás (szántó-veto, major gazda), ember az a ki a mezőt miveli... az egyik e ' e kézvei tartja az eke-szarvát, hogy ne csavarogjon, a' másikkal az osztoe e két... a baronának, avagy fogas baronának az agyagos foldon vasasnak e kell lenni, a' homokoson tsak a' fa barona is elég . . . Midőn az aratás jelen vagyon ... az aratók avagy kaszálók, kik az éles kaszával (sarlóval) arate nak ... és markonként le-rakják, a' kalász (gabona-fo) szedegetést a' szee gényeknek hagyván . . . Az után or eg markokba szedegetik és kévékbe e e c kötik supockal (kéve koteleckel) fonn maradván a' mezőben a tarló . . . e c c Akkor osztán szekerekkel a' csűrökben (paytákban) oszve hordják, avagy villával (mereglyével) [vö. Szenczi: mereglye: Eine Heugabel, Calepinus: e merga ~ mergae: mereglye] asztagokba. . . oszverakják. A nyomtatók e e avagy cséplok a' szérűn csépekkel csépelnek (nyomtatnak: régen nyomtatc e nak vala szerűn tapadó három szegu talyigával, a'mint még most is a Mee diolánomi Herczegségben szokás), meghagyatik a' szalma, á torek, avagy polyva . . stb., stb. Hogy a Janua magyar szövege valóban kincsestár a magyar nyelvészeti kutatás számára is, bizonyítja az is, hogy az eddigi bibliográfiai regisztrálás (Vö. Bakos: A magyar Comenius-irodalom I—V.) adatai elsősorban a Janua magyar szövegének nyelvére utalnak akkor, amikor forrásul idézik Comenius tankönyveinek nyelvi adatait. A Januából idézett nyelvi adatok között azonban sok a hibás, helytelen, vagy megcsonkított adat, s ennek oka az, hogy nem az eredeti kiadásokat idézik a kutatók, hanem csak a NySz. adatait. Több kutató rá is mutat (vö. pl. MNy. 5: 316.) erre a tényre, többen javítják is a hibás nyelvi 230