Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1970. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 8)

bevezetése is szóba került. Dr. D. Veress Julia pozsonyi tanár már tovább is ment, s a tanári kísérlet szerepét a tanulói kísérlettel kívánta szinte általánosan helyettesíteni: ,,A tanulók kísérlete képezi a tanítás kiindulópontját, s adja az alapot a demonstrációkhoz. A tanító is kísérletezhetik tehát, de ehhez a tanulók tervszerűen végzett kísérletei szolgálnak alapul" [22]. Azt is hangsúlyozta, hogy ,,A tanulónak egyetlen experimentuma többet ér a tanító legszebben végzett kísérleténél". Ezekkel egyidejűleg a természettudományok oktatásának kiterjedése és a. gyakorlati oktatás általános bevezetése érdekében társadalmi szervek is megmozdultak. Már 1905-ben a Társadalomtudományi Társaság a természettudományok szélesebb körű tanítását és a munkaoktatás bevezetését követelte [23], 1912-ben pedig az Országos Középiskolai Tanáregyesület közgyűlésén szögezte le alapos reformok szükségességét. A közgyűlés szakosztályában Simonyi Ernő előadása után Méhes Gyula indítványára elfogadták azt a tervet, hogy ,,a vegytan a gimnáziumokban is külön tárgyként, az eddiginél szélesebb alapon taníttassék, . . . gyakorlatokkal kapcsolatban" [24]. A javaslatokat Ilosvay Lajos egy bizottság élén a képviselőházban adta át a kultuszminiszternek. Ez a próbálkozás azonban nem indította meg a kémia gimnáziumi oktatásának azt az általános átalakulását, amit az úttörők vártak volna. Ebben azonban elsősorban nem a módszer, még nem is a kortársak meg nem értése játszotta a szerepet, hanem az I. világháború kitörése, amely a nagyon sokadrendű feladatok közé sorolta a természettudományi oktatás korszerűsítését. 3. A Tanácsköztársaság alatti elgondolások Amikor az annyi szenvedést hozó első világháború végéhez ért, derült ki, hogy a természettudományok oktatásának modernizálására való törekvés nem halt meg, s a fegyverek elhallgatása után azonnal hangot kapott. Ébren tartotta a gondolatot a nagy haladó pedagógus, Nagy László, amint arra Nagy Sándor is rámutatott [25], A polgári forradalom idejében a Városi Alkalmazottak Országos Szövetsége (VAOSZ) 1918 decemberében Iskolai Reformokat Előkészítő Bízottságot hívott életre, amelynek elgondolásai közül Garami is kiemeli azt, hogy politechnikai irányban kívánták a képzést átalakítani [26]. Ez azonban csak helyi kezdeményezés maradt, mindaddig, míg a diadalmaskodó Magyar Tanácsköztársaság le nem döntötte mindazokat a lényeges gátakat, amelyek az ország társadalmi és kulturális fejlődésének útjába álltak és a természettudományok cselekedtető oktatásának kérdését egyszeriben a sürgősen megoldandó problémák közé emelte. Az akkor megújult Iskolai Reformbizottság középiskolai vegytani albizottsága is olyan javaslatot készített, amely ezt az elvet állította elgondolásainak középpontjába. A bizottság által készített javaslat a kémiatanítás történetének egyik legérdekesebb dokumentuma, amellyel más vonatkozásban is érdemes volna behatóan foglalkozni [27]. Garami Károly is felhívta tan302