Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

lóan a természetrajzi és a technológiai előadásokat is megtartsa, további 300 forint illetményben részesült volna. A pályázatra jóval kevesebben adták be kérésüket, mint 11 évvel azelőtt. Ennek okát több mindenben kereshetjük. A leglényegesebb ezek közül talán az, hogy a természettudományok fejlődésével együtt járt a specializáció, a természettudományok minden ágának külön szakemberei voltak, s a gyakorló orvosok, akik addig a pályázók többségét tették ki, már nemigen jöhettek számításba, a többség a kohászati irányzatot képviselte, többségükben Selmecbánya neveltjei voltak. A legérdekesebb pályázó Haller Ferenc Benedek volt, aki előbb piarista volt, majd Selmecbányán járt, végül 10 éven át bányakamarai tisztséget töltött be. Főleg bányaműveléssel és geometriával foglalkozott, ,,a' melly tudományok noha különös tanítók által is szoktak elő adatni — írta —, még is mivel egy Chemicusnak nem tsak a' minerákkal való bánást, hanem azoknak fel keresését és a' földből való ki vételét is kell tudni, e' végre a' Chemiai Professornak is kötelessége az Ifjaknak elő adni". Olyan fajta kiképzést akart adni hallgatóinak, amilyent Selmecbányán megismert [85]. A kohászati irányzatot képviselte Pettényi Gyöngyössy József sóbányái tiszt, aki selmeci tanulmányai előtt Moger tanítványa volt [86], valamint Bergai József bányahatósági tisztviselő [87], akinek életét a következőkben részletesebben kell majd ismertetnem. A gyakorló orvosok közül egyetlen erdélyi volt, Szárazajtai Getse Dániel, de neki már be kellett vallania, hogy „némelly itten meg kívántató Tudományokat a. m. a' Technológiát és Metallurgiát tsak mellesleg tanultam", s azt, hogy ,,főbb tzélom az Orvosi Tudomány", azonban mégis képesnek érezte magát az állás ellátására. Getse a magyaron kívül latinul, németül, kevésbé franciául, olaszul és románul tudott [88]. Volt egy cseh anyanyelvű orvospályázó is, Pribil János, aki magántanítványok oktatásával már az előadásokban is praxist szerzett [89]. Volt két tanár is a pályázók között. Az egyik Szabó Elek piarista volt, akinek természettudományi ismerete csak annyi volt, amennyit a kolozsvári akadémián a filozófiai diszciplinákkal együtt megszerzett [90]. A másik egy morva nemzetiségű volt, Schüch Rókus, aki az ausztriai Oppauban matematikát és természetrajzot oktatott. Lehet, hogy képzett ember volt, csehül, latinul, franciául, olaszul és angolul tudott a gimnázium igazgatójának dicsérő véleményezése szerint [91], Egy olyan pályázó volt, akit nem lehet egyik csoportba sem sorolni, mert képzettségével, gyakorlatával messze a többiek fölé emelkedett, s ez Schuster János volt, aki évek óta a pesti egyetem kémiai-botanikai tanszékén Winterl professzor mellett adjunktusi munkakört töltött be. Orvosdoktori oklevéllel rendelkezett, de szinte mindenhez, értett. 1801-ben Festetics László gróffal és annak fiával, Györggyel, 1804/1805-ben pedig a kolozsvári Mauksch gyógyszerésszel nagyobb külföldi tanulmányutat tett. A magyarországi bányavárosokon kívül bejárta Cseh- és Morvaországot, Szász- és Bajorországot, s igyekezett minél többet látni. Meglátogatta a kor leggazdagabb ásványgyűjteményeit, megismert több híres kémikust (pl. Klaproth, Lampadius, Westrumb, Göttling stb.), kohászati eljárásokkal ismerkedett meg Freibergben és Selmecen stb. 316-