Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 6.)

udvarnok P; Zalaszentiván, Búcsúszentlászló, Nemesszentandrás K; D: Zalaszabar, Óbornak, Nagyrécse, Nagykanizsa-Gördövény, Iharosberény K; Z: Gyékényes Bo in notis; Zákány-Örtilos K—P; Surd K. f. arrabonensis Soó et Kovács-Láng D: Nagykanizsa-Sormás K. 49. Caltha palustris L. ssp. laeta (Sch, N. et Ky.) Hegi var. laeta — Előzőhöz hasonlóan, de inkább a patakok mentén, hűvösebb mikroklímában. V: Szentgotthárd Gáy 927:206 apud S—J 951:210; Rábatótfalu, Alsószölnök, Szakonyfalu, Apátistvánfalva, Kétvölgy P; Ő: Dávidháza Gáy 925:15; Gödörháza Gáy 936:153; Kondorfa K—P 954:261 el Jáv in HM; Szőce P—D—G—

V" 958:15 db felv.-ben szerepel; Öriszentpéter! Jáv ex litt; Bajánsenye KM in notis; Halogy, Nádasd, Csörötnek, Kerkafalva P; G: Zalalövő, Kislengyel, Ormándlak K—P 954:261; Szilvágy P; Gellénháza, Iborfia, Kerkabarabás K; É: Zalaudvarnok, Bezeréd, Alsónemesapáti, Almásháza K—P 954:261; Telekes P; Dobronhegy, Pötréte, Söjtör K; D: Sormás P; Homokkomárom, Nagykanizsa K; Z: Surd, Zákány K—P 954:261; Örtilos! KM—Pr 957:87. f. grossedentata Tocl — H: Vasvár K—P 954:261. f. czarnohorensis (Zapal.) Soó et Kovács-Láng, ugyanott a f. grossedentata is: D: Börzönce, Korpavár K—P 954:261. var. rostrata (Borb.) Janchen — Ő: Bajánsenye Gáy 925:15. var. pseudocornuta Zapal. — (A ssp. laeta és a ssp. cornuta közötti átmenet a területen nem ritka.) G: Lenti Jáv ex litt; É: Csáford K—P 954:261; D: Becsehely-Letenye Jáv ex litt; Lispeszentadorján, Korpavár K—P 954:261. 50. Trollius europaeus L. ssp. demissorum (Borb.) Jáv. (L. 25. ábra.) — Lápréteken, ligeterdőkben, magaskórós társulásokban. V: Szentgotthárd Gáy 927—29:72; apud Pa 932:25, apud Ho 944:46, apud S—J 951:211; apud H—J 962:34; Szakonyfalu* Pócs in H—J 962:34; Kétvölgy* K—P; Rábagyarmat Bo 949:31 apud H—J 962:34; H: Vasvár Gáy 927:3 apud S—J 951:211; G: Bárszentmihályfa*, Hernyók* K—P 964:44; Z: Zákány Csa 934:259; leg. Jáv; S—J 951:211; Örtilos! HH in H—Bh 960:248; apud S 966:31. A var. demissorum-ot Borbás írta le a Kőszegi hegységből, Kőszeg mellől. A *-al jelölt lelőhelyekről terméses példány állt rendelkezésünkre és ezek mind ehhez az alfajhoz tartozónak bizonyultak! A ssp. demissorum tüszője rövid, a termés csőre kb. 3—4 mm hosszú, fokozatosan keskenyedő, egyenes vagy befelé hajló (1. 28. ábra). Megvizsgálva a Természettudományi Múzeum Növénytárának gyűjteményét, a Tapolcaiő és a Devecser—Noszlop közötti Széki-erdő lelőhelyén is a ssp. demissorum-ot találtuk. A nyírségi, bátorligeti növény viszont az egyetlen érett terméses példány alapján a típushoz (ssp. europaeus) tartozik. A ssp. europaeus jellemzője a nagy, hosszú termés, melynek csőre rövid, kb. 1,5 mm hosszú, kissé befelé hajló, karom alakú (1. 27. ábra). A ssp. demissorum-hoz tartozó példányokat találtunk a Keleti-Alpok előhegyeiről, Stájerországból, _ valamint Horvátországból is. Ez a taxon tehát nagy, önálló elterjedésű. Morfológiailag nem mutat átmenetet a ssp. transsilvanicus (Schur) Sirnk. f elé, a Keleti-Kárpátokban nem található (holott a típus és a ssp. transsilvanicus ott együtt fordul elő) így Jávorka vélemenyét 374-