Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Istók B.—Dobrai Lajosné—Bory M.—Bánszky T.: A kukoricatermelés fehérjehozamának növelése a tűzbab köztes termesztésével

ott a gazdag gyepen uzsonnáztunk és ittunk az üde forrás vizéből. Az édesanyánk szép és édes dalokat énekelt nekünk és mi három gyerekek, úgy ahogyan tudtunk, vele énekeltünk. Misztikusan szép és meleg hatásokat kaptam ott a kápolna mellett, noha édesanyám sokszor mondta, hogy minden csoda az emberben van — az ember­ben, aki jő és szelíd. — Onnan a forrás vize mellől láttam a hatalmas Dunát — amely közel, alig tíz-tizenkét lépésnyire a szent képtől folyt. Ott láttam, ott szerettem meg a színes kavicsokat, ott játszottam azok­kal a nedvesen fénylő szép kövekkel és ott láttam először szép szí­neket. A Duna lassúnak látszó folyásának különösen szép, zúgó, nagyon halkan zúgó hangja van, és úgy tetszett, hogy ez a hang valahonnan nagyon messziről jön! Sokszor féltem ettől a hangtól — és hogy ne halljam — énekeltem. — Aztán a vízimalmok hatalmas kerekeinek a forgása — ha a nap sütött, a kerék-lapátokról lehulló vízcsöopek kápráztató szépséggel csillogtak és én szinte elképedve néztem ezt a ragyogást. A Duna ott nagyon széles és a partunkról alig lehet látni a Csepel-sziget elmosódó partján álló fákat — közelebb lefelé kéklik egy sziget, és én tudtam, hogy azon a szigeten hatalmas topolyafák állnak, hogy a gazdag televény föld magas és sűrű fűvel, csalánt ter­mel, és tudtam, hogy ott a fűből nagy lármával fácánok rebbennek föl, és az édesapám ezeket lelövi! De tudtam azt is, hogy a sziget közepén egy szőlőkert is van és hogy a dinka-szőlő édes — hogy az őszibarack jó, hogy estefelé denevérek röppennek ott, hogy az apám ott hosszú csőrű szalonkákat lő, hogy ott baglyok kuvikolnak és hogy ott a szőlőpásztornak nádkunyhója van. így estefelé a kunyhó előtt lobogó tűz van, s hogy jó a szürkülő homályban egy széles, kényel­mes ladik-edényben hazaevezni, ahol az édesanyám vár. Útközben láttam a vízimalmok piros lámpáit fényleni és hallot­tam a malmok monoton kelepeléseit — egy-egy molnárlegény melan­kolikus sokác-szláv eredetű énekét — amint panaszkodott, sírt ott a malom nyitott ajtajában ... A fehér lisztes ruháját is láttam — és észrevettem, hogy a szellő néha elkapkodta a hangját, néha pedig úgy tetszett, mintha mellettem énekelt volna! Te szent Duna — ti szent gyermekévek, ti édes, nedves, tiszta kavicsok, ti malmok, ti nyájas zöld színek, ti úszó hajók, evezőcsapá­sok hangjai, gőzösök lapátjainak csattogó lármája, kompok és partok, ti messzi távolságok, vizek ezüstös ragyogása, vadkacsák fütyülő re­pülése, ti a szigetnek minden félelmes faóriásai, ti zöld lombok, te tiszta föveny, amelyben mezítláb járni olyan édes, olyan jó — ti háborgása a Duna vizének, te ordító szél, amint a Duna vizén végig nyargalsz — te szent kút ott a Duna mellett, te boldogságos Szűzanya, aki meggyógyítod a szomorú szíveket, — te áldott jó nagyanyám, te áldott jó édesanyám — mindent amim van, nektek, csak nektek köszön­hetek. 542

Next

/
Oldalképek
Tartalom