Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1966. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 4.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Gyárfás Győzőné: Eger város zenei életének fejlődése

azokra, akiknek az egri zeneélet szívügye volt. Annál kijózanítóbban hatott, hogy Komáromi Pál (Ödön fia, később az opera tagja, sőt egy időben igazgatója) bemutatkozó hangversenyét teljes közöny kísérte [19]. Pedig ezen fellépett Rózsa Lajos, az operaház akkori baritonistája. Igaz, hogy az időpont megválasztása nem volt szerencsés, de Eger közönsége az apára való tekintettel és Rózsa Lajos személye is megérdemelte volna az érdeklődést. Az üres sorok válthatták ki a kritikusból a következő szavakat: „Egerben komolyabb művészi ügyek iránt nincs érdeklődés." Ez a pár szó bizonysága annak a szomorú ténynek, hogy néhány kivételtől eltekintve még mindig nem lelki szükséglet a magasabbrendű muzsika és még mindig csak társadalmi illem a hangversenyeken való megjelenés. 1914. január 21-én Kun László ismét jön zenekarával Egerbe. Ez volt utolsó itteni szerepelése. És mintha a közönség lassan rájönne a zene ízére-zamatára, megtörténik a csoda: nagy közönségsiker és telt ház! Műsora súlyosabb volt az eddigieknél [20] s mégis jön a közönség? Mi ez? Nem volt hiábavaló á küzdelem? Lesz még komoly zeneélet itt is? Milyen szép remények . . . Törekvések a zenei színvonal és a zenetanítás emelésére A múlt század végén, de még századunk elején is burjánzott a dillettantizmus a zenetanításban, még olyan városokban is, melyek magasabb zenekultúrával rendelkeztek. Sopron zeneiskolája és zenekara a legrégibbek közül való, zenei szintje is magasabb az átlagos vidéki városokénál, de mind több város ismeri fel a zenei nevelés fontosságát, s így mind többet áldoznak a színvonal emelésére. (Pl. Miskolc 1912-ben zeneiskolai kiadásai 24 100 kor., Szabadka zeneiskola fenntartása 19 917 kor., városi zenekar külön szabályrendeletben 36 450 kor., Temesvár 25 300 kor., zeneiskola céljára.). Természetes, hogy ezekben elsősorban az a réteg helyezkedett el, akiknél már gyermekkorban jelentkezett a zenei véna. Akik divatból tanultak találtak olyan „tanerőket", akik az ő sekélyes igényeiknek megfeleltek. De nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a zenepedagógia a 19. század végén, s a 20. század elején sem volt olyan fejlett, mint a mai. A múlt század vége felé kerül ki az akadémiáról az a generáció, akiket részben még a volt Liszt-tanítványok (Szendy, Thomán) neveltek, s az általuk felnevelt generáció — akik nem a pódiumot választották, hanem a tanítást — az a réteg, amely kialakította a zenetanítás módszertanát. Hogy ez mennyire fejlődött a 20. század folyamán és Kodály égisze alatt, az meghaladja e dolgozat keretét. Eger sajnos ezen a téren is hátramaradt. Fentebb említettem már, hogy 1903-ban a Dalkör temesvári diadalának gyümölcseként felvetik egy városi zeneiskola felállításának gondolatát. Nem talált visszhangra. Még magánzeneiskolája sem volt a század elején. Képesítés nélkül nyugodtan taníthatott bárki úgy ahogy tudott. Pogatschnigg ittléte alatt mindent elkövetett, hogy legalább egy 388