Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 2.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Komáromi János

több alakot felsorol. A „Hé, kozákok" Brugós kasznár alakmintája is él. Sennyey Géza grófnál szolgált Csörgén, s Szendrey Józsefnek hívták. Feczkó Jancsit életben is ugyanúgy hívták, s az író anyósának gazdaságában szolgált Legenyén. Vajda György és Szopkó Mihály Komáromi anyjának egy-egy húgának férje. Pintér Máriát édesanyjáról mintázta Élő alak volt Korpa János is, akik később parókiára került, s ott öngyilkos lett, állítólag a kollégium után való olthatatlan vágyakozásban. A „Cs. és kir. szép napok" Hunke századosa a valóságban Nagele nevet viseli. A „Nagyleányka, kislegényke" két főhőse Komáromi Ágnes leánya és János fia. A „ . . . lépten-nyomon előforduló Mudrony Sanyi én magam volnék téveteg gyermekkoromból, s a magával nem bíró Mudrony József senki más, mint szegény, néhai apám". (Komáromi János: „Kiről mintáztam regényalakjaimat." 2. oldal.) Külön figyelmet érdemel Komáromi táj ábrázolása, írói nyelve és stílusa. Regényeiben örökös díszlet a szülőföld tája, mintha más tájat sohasem ismert volna. „Csendes ez a táj. csendes, magasztos, és szomorú, mint minden, ami telítve van az emberi szenvedés örök és engesztelhetetlen emlékeivel". [40] (Márai Sándor: A felvidéki író. Kisfaludy Társaság Évlapjai. Új Folyam. 60. kötet. 254—257. oldal.) Komáromi kedves tájait a szereplőkkel is megszeretteti. „Hedvig asszony akkor már a gát tetején állt zsebredugott kézzel, s magáról megfeledkezve tapadt rá a Vihorlátra, amely kezdett már elmerülni a szürkeségben." (Reménytelen szerelem. 60. oldal.) A „Harangoz a múlt" Mudrony Sanyija is elmereng a szép tájban, „ . . . előtte feküdt a Tót Lapály ezer télutói szépségével... és a fehérben vakító táj legtávolabbi északi pontján a „Vihorlát" ugrott ki és oromlott a felhőkön túlra." (Harangoz a múlt. 28. oldal.) Komáromi különös szeretettel választja meg az évszakokat is. A tavasz és az ősz a kedvenc évszak, a tél és a nyár mindig hamar elrohan. Ahogy regényei figuráit örökösen ismétli, ugyanúgy citálja egymás után a kedvelt évszakokat is. Mondatokat ismétel: „Itt volt a tavasz". „Akkor már ősz volt". Talán legjellemzőbb ez a számtalanszor előforduló mondat: „ . . . mentek a felhők észak felé ..." A „Régi ház az országúinál" c. regényének minden fejezetét a soron következő évszak leírásával kezdi. A világ folyása sokszor körforgássá alakul. „Ösz lett.. . ősz lett. . . , stb. Komáromi nyelve is sajátos. A humorisztikus nyelv jellemző rá, amelyet legjobban a „Pataki diákokéban figyelhetünk meg, de regényeinek többségére is jellemző. Stilisztikailag is kifigurázza azt, akiről beszél. Ennek nyomait Csokonainál és Jókainál is megtalálhatjuk már. Stílusa ironikusan diákos, hol cikornyás, nagyos, hol nagyképű, vagy naiv. A kamaszos stílus a gyakran használt mondásokban figyelhető meg talán a legjobban. „Kémeim jelentették. . .", „De mondd, kérlek alássan, nem akadna nálad véletlenül egy hatos . . .". A regények stílusa is ismétlődik, akárcsak a jellegzetes figurák, epizódok és megszokott tájak. Komáromi művészetéről átfogó képet ad Pados Pál dolgozatában, mikor ezt írja: „Kedves hangú elbeszélő volt, ízes magyar nyelven írta meg a sokszor bizony vékonyszálú történeteit. Önmagától ömlő lírai298