Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Juhász Lajos: A magyarországi Ambrosia-fajok

A MAGYARORSZÁGI AMBROSIA-FAJOK JUHÁSZ LAJOS 1962. szeptember 20-án Csepelen egy, az Ambrosia elatior-tól elütő növényt figyeltem meg. Termete nyúlánkabb, leveled kevésbé osztottak, csak egyszeresen szárnyaltak, merevebbek és a levélkaréjok feltűnően szélesek. Utánanézve az amerikai és európai flóraművekben, kiderült, hogy egy észak-amerikai származású és Nyugat-Európában, újabban Közép-Európában is (pl. Német Demokratikus Köztársaságban) terjedőben levő növény jelent meg hazánkban, az évelő parlagfű — Ambrosia psilostachya DC. (1. 1. ábra). Pontos lelőhelye: Csepel, a Gyorsvasút végállomásától délre, a vasút és közút közötti parkban, az alacsony fagyai-sövényen túl a pázsifűben, 6—8 példány. A parkot az állomáson szerzett értesülésem szerint három évvel ezelőtt létesítették. Dr. Simon Tibor egyetemi docens, értesülve adatomról, volt szíves rendelkezésemre bocsátani egy másik Ambrosia példányt, melyet az 1961-ben magyarországi terepgyakorlatát végző Peter Gutte lipcsei biológus hallgató Szigetváron, a vasútállomás területén gyűjtött és szintén Ambrosia psilostachya-nak határozott. Azonban a növényt behatóbb vizsgálatnak alávetve, bebizonyosodott, hogy egy harmadik Ambrosiafaj is él hazárlkban, az igazi Ambrosia artemisiifolia, mely nevet sokáig tévesen használtak az A. elatior-ra vonatkoztatva. Az Ambrosia artemisiifolia L. (Syn. A. absynthiifolia Michx., A. heterophylla Muhi.) európai előfordulása meglehetős bizonytalan volt eddig (H. H. Heine 1950— 1951:124) (1. 2. ábra). A növény virágfejecskéi feltűnően nagyok, nagyobbak, mint a közönséges A. elatior-é vagy az A. psilostachya-é. Levelei szintén csak egyszeresen szárnyaltak, a levélszeletek igen szélesek. A herbáriumi vizsgálatok kiderítették, hogy ezt a növényt dr. Csapody Vera a Balaton déli partján, Siófok környékén már évekkel ezelőtt gyűjtötte, így két lelőhelye is van hazánkból, a Dunántúlról. Ezzel a magyarországi Ambrosia-fajok száma háromra emelkedett és adventívflóránk két új taggal gyarapodott. A rendelkezésre álló irodalmi adatok és herbáriumi példányok alapján a következő határozókulcs állítható össze a hazai Ambrosia-fajokra: l/a) A porzós virágfejecskék 4—5 mm átmérőjűek, kocsánkájuk feltűnően (2—3-szor) hosszabb a fészekörvnél, amely egész lapos tál alakú. A virágzat laza Ambrosia artemisiifolia L. 13 225