Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Sziklavári Károly: Kossuth Lajos és századának zenehistóriája
Jókai krónikási memóriája mégsem „csal", hanem csupán szépírói vénája győz e „dallaméletrajzi novella" papírra vetésekor: a „beszély" - minden szerzői szándék ellenére - nem magának a keletkezésnek, hanem a népszerűvé válásnak a történetébe-folyamatába ad betekintést. (Az ő memóriájában egyébiránt nincs okunk kételkedni. Időskori írásai olykor fél évszázaddal régebbi eseményeket „dokumentálnak" megdöbbentő, napi pontossággal noha nem ez az eredeti céljuk. A fenti elbeszélést mindössze húsz esztendővel a történteket követően tette közzé Jókai.) Tény, hogy 1848 vége felé már énekelték a Kossuth-nótát a ma legismertebbnek mondható szöveg változatával - amint a Kossuth Hírlapjának az évi december 23-i számából megtudhatjuk. Az újság hírül adja, hogy Bars megyei, nagysallói önkéntesek dalolták az alábbi szöveggel: „Kossuth Lajos azt izente, / Nincsen elég regimentje; / Ha még egyszer azt izeni, / Mindnyájunknak el kell menni"; s jóllehet, „az egyszerű dalocskát" - a tudósító szavai szerint - „nagysallói földmíves legények csinálták", a cikk-beli közlést megint csak a nóta ismertségére vonatkozó, s nem a keletkezést dokumentáló adatnak kell tekintenünk. Bárhol hangzott is föl a Kossuth-nóta ebben a for42 májában elsőként, igen rövid időn belül, „szinte órák alatt" ~ terjedhetett országszerte tova - amit végső fokon az is jelez, hogy több tájegységet (és még több várost) neveztek meg a későbbiekben vélt „szülőhelyéül" a téma avatott-avatatlan szakértői. 4 3 Nehezen képzelhető el ez a hirtelen föllángolás egy mindaddig teljességgel ismeretlen dallam esetén. Kassai Vidor emlékezése szerint „Ha kel a szép napsugára, kezemben az eke szarva" kezdetű szöveggel énekelték a nótát, még a szabadságharc előtt. 4 4 Mátray Gábor, gyűjteményének harmadik füzetében (1858) - amelyre már szintén utaltunk - „Felsütött a nap sugára kedvesemnek homlokára" szövegkezdettel tette közzé a dallamot, „divatozásának évszámait" 4 5 1847-1852-ben állapítva meg. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az '50-es évtized egyéb dokumentumaiban (talán nem kizárólag a megváltozott politikai viszonyok okán) különböző szövegekkel szerepel. Végeredményben az sem lehetetlen, hogy Dégh Linda, i. m. 4: 1 V. ö. Dégh. u. o. 4 4 Kassai Vidor (közr: Kozocsa Sándor), i.m. Major Ervin megállapította (Major: Kossuth-dalok [1953], p.5), hogy ez egy 1842. évi Czuczor Gergely-vers első strófája - ami egyfelől további bonyodalmakhoz vezet; másrészt viszont nem változtat Kassai visszaemlékezésének lényegén, miszerint ő még a szabadságharc előttről és a „Kossuth Lajos azt üzente..." kezdettől eltérő szöveggel ismerte a nótát. (A szabadságharc kezdeti időszakából egyébiránt másfajta toborzószöveg éneklését is említi Kassai - még a „Kossuth Lajos azt üzente..." ismertté válását megelőzően.) 4 5 Mátray kifejezése az első füzet előszavában. 155
