Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Minya Károly: Hibák, szólások, metaforák

2. Balázs Géza Médianorma című könyvében joggal állapítja meg, hogy az elmúlt bő tíz esztendőben kétpólusúvá vált a média. Megjelent az emelkedett és a nem emelkedett, azaz a magas és az alacsony szintű médianorma. Ez a kettősség természetesen igaz minden hírközlő közegre: rádióra, televízióra, nyomtatott sajtóra. Nagyon egyszerűen kereskedelmi és közszolgálati médiastílus különböztethető meg. Ez elsősorban szóhasználatában, illetőleg a fent említett szólások, frazémák használatában mutatkozik meg. Természetesen nem választhatók el merev határokkal, vannak átmenetek, erre a későbbiekben példát is hozok. A média nyelvének, illetőleg stílusának a legigényesebb nyelvváltozatok között van a helye, erről győz meg Wacha Imrének az egymásra épülő, igényszint szerinti nyelvváltozat-felosztása, a nyelv belső tagolása. A köznyelven belül rögtön a második szinten helyezi el a tömegkommunikációs stílust, amely a nyomtatott és elektromos tömegtájékoztatás képzett munkatársainak nyelvhasználata. 1. Irodalmi nyelv: a művelt, igényesen megnyilatkozók nyelvhasználata. Főleg írott nyelvváltozat, hangzó formájában rendszerint írott szöveg interpretálása, reprodukálása. A) Informatív közlőpróza: az előbbinek inkább a szakmai nyelvhasználatban fellelhető, többségében írott változata. 2. Köznyelv A) Közéleti beszéd: a nyilvánosságnak szánt megnyilatkozások (pl. publicisztika, szónoklatok) nyelvhasználata igényes megnyilatkozási helyzetekben. B) Tömegkommunikációs stílus: a nyomtatott és elektromos tömegtájékoztatás képzett munkatársainak nyelvhasználata. C) Igényes kisközéleti vagy magánmegnyilatkozás nyelvhasználata D) Regionális köznyelv: a köznyelvnek nyelvjárási elemekkel színezett, főleg igényesen beszélt változata. E) Népnyelv, nyelvjárások F) Nem igényes köznyelv: írott változata megvan például a hivatalos iratokban és a munkahelyi, otthoni nyelvhasználatban. G) Familiáris vagy pongyola nyelvhasználat: a kényelmes, otthonias megnyilatkozás eszköze. H) Provinciális, vulgáris nyelvhasználat: a műveletlen, iskolázatlan vagy lelkileg durva, igénytelen beszélőkre jellemző. 3. A média nyelvéről szólva még nem említettük egy fontos jellemzőjét: a képes megfogalmazást. Sylvester János, az első nyelvtankönyvírónk nem kis büszkeséggel állapította meg már a XV. században az Újtestamentum fordításának előszavában a képes beszédről a következőt. „Az illen (képes) beszídvel telt az szentírás, mellyhez hozzá kell szokni annak az ki azt olvas21