Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Juhász Judit: Szólhatunk-e a szeretet nyelvén...?

Juhász Judit Szólhatunk-e a szeretet nyelvén...? „Erdélyből jöttünk a barátaimmal. Mikor meghallottuk, hogy mi történt, el sem akartuk hinni, hogy elveszítettük őt. Sokan az állomáson éjszakáztak közülünk, nem volt pénzünk szállodában aludni. Minden vágyam az volt, hogy lefotózhassam a koporsót vivő fekete hintót. Ez a kép örök emlék ma­rad." A Blikk 2001. január 21-i számában olvastam egy körkérdés válaszai között a vallomásnak is beillő feleletet. Nem tartozom a bulvárlap olvasói táborába, „hivatalból" azonban olykor elkerülhetetlen, hogy beleolvassak. Egy különösnek nem mondható, ám mondanivalóm alátámasztására igen­csak alkalmas jelenség bemutatására azonban ki is jegyzeteltem néhány sort, íme: „Itt lakom az utcában, így napjában többször is elmentem, és beálltam a sorba. Külön csokrot csináltattam azokból a virágokból, amelyeket szeretett. Nagyon hiányzik, de tudom, hogy ha felteszem valamelyik albumát, újra itt van velem. A Nézz le rám, Istenem! a világ legcsodálatosabb dala." (Mónos Lászlóné) „Nem tudok róla beszélni... Mindig elsírom magam, ha eszíémbe jut. Elő­ször nem is mertem bemenni a templomba, féltem, hogy rosszul leszek a megrendüléstől..." (Lobényi Lászlóné) „Nyolcvannégy éves vagyok már, és nagyon fájnak a lábaim, de el akar­tam jönni...(elsírja magát). Nagyon szerettem ot, a kedvencem a Sírj a vál­lamon c. dala volt. Nem értem, hogy tehetett ilyet, hogy itt hagyott minket ?!" (Bérczy Mihályné) „...a feleségem nem is kért mást a születésnapjára, csak azt, hogy jöjjünk Pestre a szertartásra. Munkanélküliek vagyunk mind a ketten, így nem kis anyagi áldozat volt felutazni ide Miskolcról. De úgy éreztük, meg kell ten­nünk, ezzel tartozunk neki!" (Horváth Géza) Talán kitalálták már az elhangzottakból, hogy a gyász szavait Zámbó Im­re temetésén jegyezte fel az újságíró. Pontosabban: Zámbó Jimmy temeté­sén, hiszen rajongói számára ő JIMMY volt. Jimmy és ugyanakkor a KI­RÁLY. 2001. január 19-én szombaton a bulvárlapokban térképek és forgató­könyvek tájékoztatták az érdeklődőket a végső búcsú részleteiről. A pop­sztárt már pénteken felravatalozták a csepeli görög katolikus templomban. A kereskedelmi televíziók élő közvetítésben kísérték nyomon a temetési szer­123

Next

/
Oldalképek
Tartalom