Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2003. Sectio Culturae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 30)
KÖDÖBÖCZ GÁBOR: Kányádi Sándor költészetszemléletének ala-kulása, a lírai személyiség formálódása
jeként a tisztességgel végzett munka oltalmazó derűjével reflektálhat önnön helyzetére és az általa tolmácsolt Rilkére: „Elkészültem. Várok. Mikor ír le, / akiről általam ekképpen szóla Rilke:" (...). Kányádi költészetszemléletének alakulásában, a lírai személyiség formálódásában meghatározó szerepük van a műfordításoknak. „A műfordítás nemcsak műhelygyakorlat, de élmény is, izgató metamorfózis; sikerültebb fordításaimat oly közelinek érzem, hogy örömmel adnám ki saját verseim mellett, ugyanabban a kötetben". 2 1 „Mindenekelőtt Arghezit venném fel a kötetembe. Nagyon szeretem, s el is árulhatok egy titkot: senki se vette észre, hogy nagyon sokat tanultam tőle. (...) Arghezi föltétlenül századunknak s Európának egyik legnagyobb költője". 2 4 A műfordítást másodlagos fontosságúnak tekintő olvasók és kritikusok számára nagyon megfontolandó az, hogy senki sem lehet jobb költő annál, mint amilyen jó műfordító. „A műfordítás és versírás voltaképpen egy tőről metszett két ága a költői gondolkodásnak. A versfordítás nagyon közel áll a versíráshoz; olyan közel, hogy a versírás »lopás« a fordítástól, a fordítás pedig »lopás« a versírástól. Olyan kölcsönös függőség ez, hogy filológus legyen a talpán, aki a versírás és versfordítás gubancát kibogozza".~ Amit ilyen-olyan megfontolásból eredetinek vélünk, annak sok esetben valamely fordítás lehet a közeli vagy távoli forrása, ami pedig kvázi fordítás, az szinte kivétel nélkül az eredeti költői élmény másként meg nem szólaltatható kifejeződése. „A költő a műfordításba belopja önmagát, egy idegen költői tradíciónak az ismeretével együtt a saját élményanyagát, amit másként talán el sem mondhatna. A fordítást tehát saját versként, nem egyszer saját verse helyett írja". 2f l így válik a műfordítás a nemzeti költészet szerves részévé. „Aki fordításra adja a fejét, eleve egyetlen nyelvközösség szolgálatára vállalkozhat. Hiszen csak saját nemzetét, kultúráját gazdagíthatja." 7 A költő művészi inspirációkat, gondolati ösztönzéseket is kaphat a műfordítás közben cserébe azért, hogy „buzgón töltögette saját vérét idegen szellemekbe" 2 8. Ilyen összefüggésben a szövegköziség vizsgálata a költői beszéd és gondolkodás jobb megértését, az életművön belüli történések pontosabb fölvázolását szolgálhatja. Az artisztikummal való élményszerű találkozáson túl Kányádi Sándor egyberostált műfordítása2 3 Bálint Tibor: Égi és földi utakon. Utunk, 1969/10. 3. Beke György: Kányádi Sándor. In: Uő: Tolmács nélkül. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972. 481-482. Bányai János: Mindennapi fordításunk. In: B. J.: Hagyománytörés. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1998. 136. 2 6 Uo.: 138. 2 7 Kányádi Sándorral beszélget Nádor Tamás. Könyvhét, 1999. máj. 20. Kálnoky László: A műfordító halála. In: Kálnoky László válogatott versei. Unikornis Kiadó, Bp., 1998. 75. 239
