Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Biologiae. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 25)

Takács Béla: János bácsi 75 éves

János bácsi 75 éves 11 Simon professzorral, Tibor bácsival a kapcsolatom szintén döntő jelentőségű volt. Nála doktoráltam, és támogatta a pályázatomat a szombathelyi BDTF-ra. Általad ismerkedtem meg olyan kitűnő emberekkel, mint Simon Tiborné Pötyike néni, Sándor Bandi bácsi író, Horváth Ernő, a Savaria Múzeum volt paleobotanikusa, Tóth Sanyi bácsi a mikrogombák nagy tudósa, Fadgyas Kálmán a természetvédő erdőmérnök. Te mutattál be a nyolcvanas évek elején Csapody Pista bácsinak, akivel pár év múlva -, amikor Szombathelyre kerültem - barátok lettünk. János bácsi, azt hiszem, Te voltál, aki először döbbentett rá a „csupasz majom" az ember, ördögi tevékenységére, az öngyilkos természetrombolásra! Beszélgetéseink és terepjárásaink során tapasztaltak alapján lettem (voltam) harcos természetvédő. Úgy gondolom, hogy nem szerénytelenség azt mondanom, hogy döntő részünk volt Zólyomi Bálint segítségével a Csákpilis megmentésében. Óriási élmény volt, amikor együtt mutattuk be Dostál professzor által vezetett cseh természetvédőknek a Bükk hegység értékeit. Örülök, hogy vezetésed alatt részt vehettem a Nagymező, Csákpilis, Esztramos, Bél-kő (megmentett rész) florisztikai, cönológiai munkálataiban. Számomra nagy jelentőséggel bírt, hogy részt vehettem MAB-program keretében az Őserdő feldolgozásában. Siller Irénnel az Őserdő nagy gombáit vizsgáltuk. Ebből írtuk a doktori disszertációnkat. Emlékszem, több akkor elkeserítő, dühítő, ma kacagtató sztorinkra is. Egy a sok közül, az akkori időkre jellemzőkből: Smidt elvtárs, az MSZMP megyei másodtitkára protekciósán és kegyesen fogadott bennünket. Ott volt még Sándor András és Kárász Imre is. Smidt elvtársat a csákpilisi dolomit bánya felhagyása érdekében kerestük meg. Emlékszem, hogy nagyon felkészülve, logikus, többoldalú érvekkel alátámasztva fejtettük ki, hogy miért kellene a Csákpilis lebányászását abbahagyni. Smidt elvtárs udvariasan meghallgatott bennünket, azután Hozzád fordulva a következőket mondta: „Úgy látom, hogy ti olyan szakemberek vagytok. Tudjátok, van a Galyatetőn egy hétvégi telkem. Kovács J. elvtárs mindig ad szép kis fenyőket, de mindig bedöglenek, elszáradnak. Mit javasoltok, mit csináljak velük?" Az sem volt egy „utolsó sztorink", amikor csiperketermesztéssel meg akartunk „gazdagodni". (Abban a rendszerben, amikor egy kiló kenyér 3 Ft 60 fillér volt.) Szereztünk a várostól elég távol egy jó nagy pincét, az Alföldről pedig több kocsinyi lótrágyát. A klasszikus csiperketermesztéshez lótrágya szükségeltetik. A lótrágyát komposztálni kell, többször átforgatni, sok-sok vízzel locsolni. E művelet során trópusi hőség, átláthatatlan pára és iszonyú bűz keletkezik. Ezt a