Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Kurucz Rózsa: A pedagógusképzés jelenléte és európai tradíciói Tolna megyében
88 Új Dunatáj • 2009. OKTÓBER A két Tolna megyei utazó Angliában és Skóciában is felkereste a legjobban működő „infant school”-okát. A Glasgow-ban látott egyesületi kisgyermekiskola és képző modellje nyerte el a leginkább a tetszésüket. David Stow (1793-1864) rektor, intézményalapító, egy új nevelési szisztéma kidolgozója volt Skóciában, Glasgowban. 1827-ben átalakította házát és 100 gyermek számára „infant school” A hozott létre. 1836-ban megszervezte az első „Normal Seminariumot” pedagógusjelöltek számára. A képzés kezdetekben 3-4, majd később 6 hónapot vett igénybe. Az intézmény korszerűsége miatt egész Nagy Britanniából érkeztek a növendékek, hogy részt vegyenek akézésen.16 A Tolna megyei kezdeményezők egyike gr. Festetics Leó (Pécs 1800—Bp.,1884) tolnai főnemes, aki az 1834-ben megteremtett belaczi óvoda mellett, 1836-ban létrehozta a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországban Terjesztő Egyesületet, majd 1837-ben tolnai házát felajánlva megalapította az óvóképző intézetet és példányóvodát. Különös érdeklődéssel viseltetett a művészetek, leginkább a zene iránt. 1850-től a Nemzeti Színház, majd az 1866-ban felállított „színészet tanoda” igazgatója lett. 1853-tól a hetente megjelenő „Délibáb” című szépirodalmi divatlapot szerkesztette, melynek egyik főmunkatársa Jókai Mór volt. Több tanulmányt írt, s zeneszerzőként, egyházi énekek, zongoraművek alkotójaként is számon tartották a korban.17 Gr. Festetics Leó mellett Tolna megye reformkori vezetői - hasonlóan néhány európai ország jeles személyiségeihez - a pedagógusok képzését elengedhetetlennek tartották. Közülük is kiemelkedik Bezerédj István Tolna vármegye országgyűlési követe, aki elsőként dolgozta ki a népoktatás újjászervezésének törvénytervezetét. Az európai óvóképzés fejlődéstörténetében jelentős szerepet töltött be Magyarország. Az első szakaszban Európa országaihoz hasonlóan Magyarországon is önképzés útján sajátították el a tanítóból lett óvók a legszükségesebb pedagógiai ismereteket. A második szakaszban - egy-egy már működő óvodában un. „mintaintézetben”- szervezettebb formájú, elsősorban gyakorlati jellegű óvóképzés valósult meg. Gr. Brunszvik Teréz krisztinavárosi óvodája mellett csak a gr. Festetics Leó által alapított Tolna megyei, belaczi óvoda - kevés hatékonysággal, három növendékkel és rövid ideig - működött mintaintézetként. A fejlődéstörténet harmadik szakaszát, az önálló intézmény megszervezésével, az 1837-ben Tolnán alapított első magyar óvóképző- és példányintézet jelentette. A legkorszerűbb tudományokra alapozott elméleti és gyakorlati képzés és a kisgyermekkor sajátosságait figyelembe vevő óvodai nevelés megvalósítására törekedett az intézet.
