Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Töttős Gábor - N. Horváth Béla: Milleniumi irodalmi gyűjtemény
Töttős Gábor - N. Horváth Béla • Milleniumi irodalmi gyűjtemény 51 Hol a lég is gőzös rabja lett. Egy hiányzott e dicső világból: Jó apám! szelid tekinteted... Hála égnek! karjaim között vagy: Mit használ? midőn világtalan vagy! El a gyásszal! jó apám, ne sirjunk, Hisz el nem hagy többé hű fiad; Élted napját is kiolthatá az, Ki kioltá szemvilágodat!... S úgy tetszik nekem, te mintha látnál, Látod ezt a tavaszi napot... És bár merre tapogatsz kezeddel, Úgy találod, hogy fiad van ott... Jöjj, ölelj át - boldogságom oly nagy: Mert hisz élsz... ámbár világtalan vagy. Váradi Antal Ijfjuságom (Részlet) Tolna megye völgységi járásában van az a két sváb község, amelyek között apám kis birtoka feküdt. Závod és Tevel a nevük. Egy völgy meg egy halom, a kálvária választotta el őket. Hogy legutóbb ott voltam, végigjártam az ismerős helyeket, a völgyet, a halmot, a kálváriát. Amint lefelé ereszkedtem a halmon, melynek gyepes tetején a régi kálvária áll: végigfutottam lelkem szemével az egész életutamat. Lankás hegyoldal, kis, zöld vetéssel rengő, hullámzó völgy, túlnan malom. Azontúl országút, annak a kanyarulatánál fehérlenek a závodi temető kis fejfái. íme, az én életutam. Ott abban a kis zakatoló patakmalomban születtem. Onnét elindultam vándorútra és most járom, még mindig járom az ösvényt a temető és a kálvária között. Az út egy része szép, selymes fű, hullámos kalászba szökkenő vetés, a másik része poros országút kavicsdombjai között vezet. Fiatal nem voltam soha. Pedig annyi reménnyel, annyi szeretettel indultam az utamnak, hogy azt hittem, lehetetlen csalódni. Kerestem az igazságot. Nem találtam. Be kellett érnem a legenda tanulságával, amely szerint az Isten szétküldi angyalait, hogy keressék meg a földön elveszett igazságot. Keresik a szárnyas követek királyi palotákban, törvénytermekben, templomban, kunyhóban, klastrombán, hegyen, völgyön, - nem találják sehol.
