Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám - Kukorelly Endre: A szabadságról

Kukorelly Endre • A szabadságról

11

Kukorelly Endre

A SZABADSÁGRÓL

Szép szabadság, óh, sehol sincs e világon oly becses kincs, mely tenálad nagyobb volna

(Csokonai)

Legyen az, hogy szabadság.

Legyen szabadság.

Nézem a tévében, ahogy verik szét a tévé épületét, gyomorszorító. A szpíker meg szurkol nekik. Egy halálfejarcú nő, valami szociológus beszél, hogy ő mennyire örül ennek, milyen nyugatias dolog, facölöpökkel csépelik a beszart rendőröket, a tér fölszedett keramitkockáival hajigálják a papundekli pajzsuk mögé húzódó szerencsétleneket, közben a székely himnuszt gajdolják, frankó, tiszta nyugat. Ez a szabadság. Fölgyújt egy műemléképületet pár tucat lumpenproli, törnek-zúznak, kirabolják, berobbantják az autókat, csak úgy, nem tudod, miért, ők végképp nem tudják, ez tényleg a szabadság? Földúlt virágágyások, ez volna a szabadság?

Nagyjából ez. A szabadság szent. Picsába az érzelgősséggel.

Szent, veszélyes, könyörtelen, súlyos.

Súlyosak a konzekvenciái. Felemelők. És undorítóak. Mindenképp igazságtalanok. Mindenképp és kizárólag az erősek haszna, csakis erősek bírják ki, ne hidd, hogy nem. Csak kőkeményre edzett korlátok közt kibírható, a legerősebbek is csak korlátok közt bírják. Mert a legerősebb is gyenge olykor, az abszolút alfahím is alszik olykor, volt gyerek, beteg lesz, ellágyul, megöregszik. Ezért aztán ezek az erősek szépen megkülönböztetik a szabadságot a korlátlan szabadosságtól, és hajszálpontosan saját érdekszférájuk mentén akarják lecövekelni azokat a korlátokat, mert hova máshova. És mivel mindenkinél máshol a határ, mind mást engednénk meg, mind másban és másban érezzük egyéni szabadságunk korlátozását satöbbi, egymásnak esünk, mert ki másnak esnénk. Úgynevezett diktatúrák ezt egyszerűen oldják meg, eddig és kuss, úgynevezett demokráciákban pedig megy a balhé. Jó ez neked?

Vagyis konkrétan nekem?

Jó. És ócska. Fárasztó, fájdalmas, veszteségekkel teli és fölemelő. Rossz, rossz, és inkább sokkal jobb, mérhetetlenül jobb annál, mint amennyire rossz. Olykor nagyon szörnyű, a kurva anyjába kívánok minden hőzöngőt, aki az én határaimat átlépi, a területemre lép, és nyilván mások meg az én anyámat szidják, amikor túlmegyek