Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Patonai Ágnes: Nascuntur poetae, fiunt oratores
94 Új Dunatáj • 2007. március elbeszélésemre azt véleményezte, hogy „hisz így én is tudnék írni!” Jókai Mór: Önéletírásom. Idézi Fábri Anna: Jókai Mór 93. 16 A későbbi művek ismeretében a Hétköznapok valóban leválaszthatónak tűnik a „második pályakezdést” elindító szabadságharc-élmény szempontjából. 17 Zsigmond Ferenc id. műv. 137. 18 Zsigmond Ferenc szerint az Egy magyar nábob-ba\ Jókai „tehetsége és népszerűsége zenitjére emelkedett”, ez pedig „nem csúcspont, hanem hullámzó fennsík.” Zsigmond id. műv. 151-152. 19 Nagy Miklós 1968,135. 20 Nagy Miklós: Jókai Mór. Budapest, Korona Kiadó, 1999. Nagy Miklós 1999. 27. és 13. 21 Mikszáth id.műv. 86. 22 Nagy Miklós 1999,8. 23 Nagy Miklós 1999,33. 24 Nagy Miklós 1968,36. 25 Nagy Miklós 1999,12. 26 Lengyel Dénes: Jókai Mór. Gondolat, Budapest 1968,18. 27 Beöthy Zsolt id.műv. 28. 28 Nagy Miklós 1968, 37-42. 29 Beöthy id. műv. 17. 30 Mikszáth id. műv. 86. 31 Szilasi László id. műv. 86. 32 Szilasi László id.műv. 85. 33 Az utóbbi időben külön tanulmány foglalkozott például az irónia kérdésével: Hansági Ágnes, Irónia és identitás: A „patriotic speech act” és az irónia retorikája Jókainál. In: „Mester Jókai” a Jókai-olvasás lehetőségei az ezredfordulón. Szerk. Hansági Ágnes és Hermann Zoltán. Ráció, Budapest, 2005. 34 Hudi József: Pápa szabadalmas mezőváros a reformkorban. In: „A kényes úrfi s a rongyos baba” Tanulmányok két halhatatlan pápai diákról. Szerk. Mezei Zsolt. Pápai Református Gyűjtemény 2001. 35 Gáti István: Fontos-beszéd tudománya vagy oratoria. Eredeti magyar munka. Sárospatak, 1828. 36 Gáti, 5. 37 „itt fontos beszédnek csak a‘ vétetik, a‘ mi elég az okosnak meggyőzésére“ , „tiszta és világos magyar szókkal“ Gáti, 8. 38 Gáti 11-12. 39 Gáti 8. 40 Gáti 4-5. 41 Az ékesenszóllás' vagy Rhetorica“ Elemei á romai nyelvre alkalmazva, a‘ tanúló ifjúság1, s közönséges leczkék számára. Nagyenyed, 1839. 3. 42 Nagyenyedi retorika 43 Bitnitz Lajos: A' magyar nyelvbeli előadás“ tudománya. Pest, 1827. 37. 44 Az anekdota viszont az emlékírással együtt szerepel, és a történeti előadáshoz tartozik. Bitnitz 45 Dávidházi Péter: Hunyt mesterünk. Arany János kritikusi öröksége. Budapest, 1992. 46 Kis J. (Blair, Hugo: Esztétikai és retorikai leckék. Fordította Kis János.) IV. 47 Kis J. 293. 48 Az osztályozás szerint van száraz, mesterségtelen, csinos és finom, ékes és virágos stílus. Kis J. 344-346. 49 Kis J. 345. Kiegészül ez a megállapítás azzal, hogy ez a stílus öreg íróknál nem megengedett. Ezek után nem csodálhatjuk Jókai örökifjúságát. 50 Kis J. 196 51 Nagyenyedi retorika 52 Vígh Árpád: Retorika és történelem. Gondolat, Budapest, 1981. 53 A nyelvészet fellendülésére lásd pl. az Akadémia 1843-as pályázatára beérkezett pályaműveket (Szilágyi István, Fábián István és a nyertes Szvorényi József munkáit). A pályázat célja az volt, hogy „Készíttessék magyar ékes szókötés, azaz adassanak elő bizonyos rendszerben a magyar nyelv eredeti, tiszta, sajátságos és választékos kifejezései, mellyek kiváltképen a régi nyelvmaradványok, példa beszédek, közmondások, szójárások, és jeles írók nyomai feltalálhatók; jeleltessenek ki a beszéd részeinek ritkább vonzatai, és a mondatok ékes kötésének, viszonyának, rendének szabályai, különös tekintettel a kihagyásokra, körmondatokra és a költői nyelv sajátságaira, valamint végre a nyelvünk tisztaságával, eredetiségével, sajátságaival ellenkező, hibás, idegenszerű és aljas szavakra és szólásmódokra.” (Kiemelés tőlem.) A bírálók Vörösmarty és Czuczor voltak. 54 Erre a törekvésre jellemző a Vahot által szerkesztett és kiadott, szintén 1843-as Országgyűlési Almanach. 55 Bahtyin, Mihail: Az eposz és a regény. In: Az irodalom elméletei. Szerk. Thomka Beáta, Pécs, Jelenkor, 1997.61.
