Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Daczi Margit: Sváb Evangéliumok
Daczi Margit • Sváb evangéliumok 81 azonosításában kortársak visszaemlékezéseit szálazza, értelmezi. Kalász Márton dokumentumregénye, a két nyelven is megjelent Tizedelőcédulák (Dezimierungszettel) elemzése után még két prózai mű, íresik Vilmos falutörténetének (Jaj, akinek nincs otthona) és Molter Károly Tibold Márton c. nevelési regényének elemző bemutatását kapjuk az eddigi alapossággal, művelődés- és szellemtörténeti kitekintéssel, a legjellemzőbb gondolatokra rávilágító, remek érzékkel kiválasztott idézetekkel. Az elemzések öt év leforgása alatt önálló tanulmányokként jelentek meg az Új Dunatáj hasábjain. A szöveg tagolásának számokkal jelölését most így, kötetbe szerkesztve azonban talán olvasóbarátabb megoldás lett volna fejezet- ill. alfejezetcímekkel kiváltani. Annál is inkább, mert szinte kizárt, hogy a kötetet kézbe vevő olvasó valamennyi vizsgált művet ismeri, ám - és éppen ez a tanulmánykötet egyik legnagyobb erénye - a dolgozatok nem diákcsüggesztő vagy csak vájtfülűeknek szóló elemzések, hanem önmagukban is élvezetes, primér szépirodalmi élményt adó szövegek, amelyek kedvet ébresztenek az eredetivel való megismerkedésre. A kötet második része egy szubjektív-szeretetteljes, tanáros-művészi portré Koch Valériáról - mindez így egyben: érezni belőle a két lélek egymásra hangoltságát. Alapjául a költőnő rendelkezésre álló könyvei szolgálnak: karcsú kötetek mély és gazdag tartalommal versben és prózában. Az érzékeny és finom tollú költőnő lírájának rétegeit érzékeny és értő befogadó, tudós tanár fejti fel Heilmann József személyében. A vallomásos hangú, ugyanakkor tág kitekintésű, József Attilát, Pilinszkyt, Baka Istvánt megidéző portrévázlat az egyik legjelentősebb Koch-vers, a Lieber Onkel Goethe elemzésével zárul. Sorsokról van szó ebben a kötetben. A sors Kölcsey óta kulcsszó nemcsak a magyar irodalomban, hanem a magyarok önmeghatározásában is; de a közelmúlt nemegy jelentős műalkotásában is szerepet kapott jelentése, értelmezése egy másik sokat üldözött népcsoport, a zsidók évszázadokra visszanyúló szenvedéstörténete kapcsán. (Gondoljunk Kertész Imre Sorstalanság c. regényére vagy Szabó Istvánnak A napfény íze c. filmjére, ahol a Sonnenschein nevű családfő Sorsra magyarosít). A sors (Schicksal, Geschick) adott, kimért élethelyzet, amit küldenek nekünk, amely felé „küldve vagyunk”, de rajtunk is múlik, hogy jósors vagy balsors lesz belőle. Ehhez azonban szembe kell nézni vele, ez alól nem lehet kibújni büntetlenül. A víg esztendőt nem lehet kiérdemelni, csak kiküzdeni. Meg kell ismernünk a mellettünk élők, előttünk éltek sorsát, hogy tanuljunk belőle, s mi is alakítani tudjuk a sajátunkat. Ebben segíti az olvasót Heilmann József kiváló kötete: izgalmas szellemi élmény, lelket mozdító, gondolatokat ébresztő olvasmány. Heilmann József: Sorsképek az irodalom tükrében. Szekszárd, 2006. Kiadja a Garay János Gimnázium Centenáriumi Alapítványa. Ármegjelölés nélkül
