Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében

az író alteregójának - pályája már a várva várt megbékélés és konszolidáció jegyében indulhasson. A nagypolitikát Kalász a kisember, a szereplők nézőpontjából láttatja, csak azt és annyit mutat meg belőle, ami a falu életébe, a falun élők tudatába behatol, s ezzel a kisember nézőpontú szemlélettel a szerző már eleve megteremti az olvasóval azt a bizalmas kapcsolatot, melyet a nyugodt, természetes é< közvetlen előadásmód által még szorosabbra fűz. Az elbeszélés menetében kél nézőpont váltogatja egymást az első két fejezetben. Egyes szám harmadik személyű elbeszélésben ismerjük meg a középparaszti Probst család, Probst Pauli és Ko vács Vroni élettörténetét. A sok mindent tudó, ám távolságtartó narrátor kívülrő láttatja az eseményeket, a harmadik személyű külső elbeszélő hangja objektívebb mint a másik elbeszélőé, aki nem más, mint Probsték keresztfia, Mess András. A; ő nézőpontja személyesebb és intimitást sugalló, hisz családtagként egyes szán első személyben szól családja, a Mess család történetéről. Az író tehát a kétnéző pontú elbeszélési technika alkalmazásával teremti meg regényvilágát. Kívülről é belülről is láttatja az eseményeket, s e kettős nézőponttal éri el a távolságtartó ob jektivitás és az elfogultabb szubjektivitás egyensúlyát. (Az Epilógusban - a harma dik fejezetben - ez a kétféle nézőpont úgy jut szintézisre, hogy a pályakezdő író Mess András harmadik személyben ábrázolt szereplő lesz, ám középpontba ■ egyértelműen felismerhető önéletrajzi motívumok felhasználása által - épp ekko kerül.)

A kisebbségi közösségéből elszármazott, ám lélekben, íróként újra hazatalál Kalász Mártonnak elbeszélő remekében sikerül - lírikus előéletének is köszönht tőén - lelki-érzelmi közelségbe hoznia egy a huszadik század végére már eltűni ám az elbeszélő teremtő tehetsége által újra életre keltett archaikus paraszti vili got. A dél-baranyai vidék német, magyar, sokac, szerb és cigány lakóinak szűk kői ben mozgó, ám mégis változatos élete, a tájjal és természettel összhangban él földművelő emberek szorgalmas mindennapjai és ünnepei, örömei és gondjai eh venednek meg a regény lapjain. Relatíve zárt, évszázados erkölcs és szokásren alapján működő faluközösségek, többnyire szolid, kulturált érzelmi életű sváb p; rasztemberek tanulságos élettörténetei, érzékletes élet- és tájképek tárulnak elénl egy olyan tiszta paraszti világ, mely a haj szol tságtól megfáradt modern ember sz; mára szinte irigylésre méltó archaikus létállapotként jelenik meg. Az író szült földje és népe, családja iránt érzett szeretete hatja át a regényt. Egy elveszettne hitt világ feltámadásának lehetünk tanúi és egyben annak a bensőséges léttelje ségnek részesei, mely a művészi önmegnyilatkozás jóvoltából mindannyiunk é ményévé válik.

4