Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Lengyel Balázs: Költői játékok (emlékezés)
48 Úr Dunatát • 2001. december tak a rímei: baltacím - zsávoly - zsámoly - baldachin - tarkaszin - számolj - száz moly - ajkain - konok - homok - képpel - király - kijár - csépel. Címet is adott a szonettnek. Ez volt az ő változata: Szigliget A bodzavirág, a mák, a baltacím színes csíkjától rétünk, mint a zsávoly, fölötte hegy, zöldbársony imazsámoly és odafenn a boltos baldachin. Repül a labda, kék és tarka szín, Végh, légy fogó, Vázsonyi Bandi számolj! Resvedt könyvünket hadd harapja száz moly, míg dal zeng szép színésznék ajkain. Kardos Lacink, könyörgöm, mért konok? Művünk befújja a futói homok, par mért küzdjünk percért hadvészülte képpel? Hisz köztünk úgyis Maga lesz király, a tisztelet meg mindenképp kijár - mért, hogy tollával minket sárba csépel? Ágnes szonettjében, mint látható, megnevezte egyik-másik jelenlevő írótársunkat, a Dsidajenős-versekkel indult Végh Györgyöt, aki önéletrajzával prózaíró lett (Mostoha éveim). Vázsonyi Endrét és végül Kardos Lászlót, az akkori Nagyvilág főszerkesztőjét, aki valaha a Nyugat munkatársa volt, s akit ezért Nemes Nagy kedvelt, szeretett. Ágnes kedvéért, rímei nyomán járva, írtam első és utolsó verseményemet. íme: Szigliget Nyáréjszaka, viola, baltacím, illatfelhők, csíkokban, mint a zsávoly, az asztal körül székek, egy-egy zsámoly, fölöttünk napernyőből baldachin. A lámpafényben tompult tarka színfoltok derengnek, s míg egy hang szól: számolj, szótaghibákat rág versembe száz moly, s csüggetten csüggök múzsám ajkain. Mert jaj a kritikusnak, ki konok s bár agya merő közhely és homok, mégis versenyre kel elkínzott képpel,
